Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Margócsy József: Porzsolt István (1910–1986) Pályaképvázlat

szakos tanári oklevéllel. Ebben részletezve a vizsgatárgyak: neveléstan, neveléstörténet, lélektan, párttörténet (!) — és mind a négyből jeles." A tanítóképző igazgatói között kitüntetett tekintélynek örvend: a minisztériumi szakosztály folyamatosan foglalkoztatja. Tanácskozások vitaanyagának szerkesztője, bevezető előadója, kiadásra szánt kéziratok udvarias, de szigorú lektora, a középiskolai tanítóképzés teljes didaktikai anyagának tanmenetét-tantervét készíti el (mire elfogadták, megszűntek a középiskolai tanítóképzők!); fontosabb intézkedések elemzését végzi felkérésre a szakfolyóiratokban, stb. — Hagyatékában kazalszámra találhatók ezeknek a terjedelmesebb munkáknak előkészületi tervei, vázlatai, részkidolgozásai. Hallatlan gondossággal fogalmaz, kézzel ír, a szövegekhez cetliken gémkapcsol újabb kiegészítéseket, és a már legépelt, tisztázatnak remélt oldalakon is bőven akad belejavítás, mire az expediálható végleges (?) szöveg kikerül a keze alól. — Már 1954-től tagja annak a szűk minisztériumi bizottságnak, amelyik a rég áhított pedagógiai középiskolával felsőoktatási folytatással képzeli el az alsó tagozati tanítóképzés rendjét. Párhuzamosan dolgoznak azzal, az 1954-ben meglehetősen értetlenséggel fogadott rendelettel, amely drasztikusan csökkentette az addig működött tanító és óvónőképzők számát, — annak ellenére, hogy évek óta magas (és továbbnő) az itt szükséges pedagógushiány?! Porzsolt iskolája is a bezárandók sorsára jutott. Tehát 1954 szeptemberében már nem vettek fel ide jelentkezőket, nem indult I. osztály. Helyükbe gimnáziumi I. osztályok nyíltak. 1957-re fogytak el a képzősök, az utolsó képesítőzőkkel, 1958-ban pedig a leánygimnazisták érettségije volt a szervezeti újdonság. Még a régi kálvineumi épületekből is el kellett jönniük a Széchenyi utca 6. számú, fél évszázada épült Barzó-házba, ahol három évtizede a fiú tanítójelöltek tanultak.

14 7. Hosszas előkészítő munka után megszületett az 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelet a felsőfokú pedagógusképző létesítéséről. Területi harcok, erőlködések után Nyíregyházára került az egyik felsőfokú tanítóképezde, éppen abba az épületegyüttesbe, amelyik Porzsolt régi iskolája, a Kálvineum. 13 Megjegyzendő, hogy a minisztérium és a megyei pártbizottság közösen érezvén felelősséget Porzsolt átnevelésében, megelégelte a sok, tartós tanfolyamot, és nem ragaszkodtak ahhoz — mint mások esetében eléggé határozottan —, hogy a megyeszékhelyeken szervezett marxista-leninista esti egyetemen rendszeres hallgató legyen és megfelelő vizsgákat tegyen az oktatási félévek végén. Megelégedtek azzal, hogy a hároméves „ általános " tanfolyam előadásain vendéghallgatóként vegyen részt, a feldolgozó szemináriumokon nem. Ezek után adtak számára egy külön szövegezett tanúsítványt, mely szerint „az Esti Egyetemen előírt ideológiai továbbképzésben 1958-61 között eredményesen részt vett." 14 Minden bizonnyal okozott Porzsoltban nosztalgiát az átállás a gimnáziumi rendre, az alkalmazkodás más minisztériumi szakosztályokhoz stb., de mindezt okos reálpolitikával nézte s — néhány különösen tettre kész kollégájával — egyszerre kitalálta, hogy Kölcsey halálának közeledő 120. évfordulójajó alkalom irodalmi megmozdulásokra, az új iskolának jó nevet lehet szerezni: a közeli szatmárcsekei Kölcsey-koszorúzás, szoboravatás, értékes hagyománnyá válhat az iskolában. Sikerült megnyerni a Kölcsey-szakértő, Szauder József professzor személyes részvételét, segítségét az előkészületekben, az ünnepségeken (Szauder még hírlapi beszámolót is írt minderről az Élet és Irodalomban). — Negyedszázados pedagógus munkája elismeréseként, amikor bevezették a Kiváló tanár elnevezésű pedagógusnapi kiosztásra alapított kitüntetést, Porzsolt az elsők között méltán kapta ezt meg pályájának delén, 1957-ben. Hogy ezt a megyében azzal tették igazán emlékezetessé, hogy a Kelet-Magyarország 1957. június 2-i számában egyedül Porzsoltról közöltek arcképet „Egy kiváló pedagógus" vastag betűs aláírással, csak az érzékelheti, aki emlékezik: akkoriban ilyen megtiszteltetésben legfeljebb a megyei vezetők vagy sztahanovisták részesültek.