Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)
Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban
A legtöbb adót fizetők foglalkozási megoszlása 1925 1927 1928 1939 fő % fö % fő % fő % földbirtokos, bérlő 6 20,0 4 13,0 3 10,0 4 13,0 polgári középosztály 17 56,6 16 53,5 20 66,6 17 56,6 értelmiség 7 23,3 10 33,5 7 23,3 9 30,0 A kereskedők között négy fűszer-, négy vas-, négy rőfös-, két termény- és egy bőrkereskedő volt. Ez a profilmegoszlás jelzi, hogy Kisvárda általános kereskedelmi központja volt a környéknek. Az értelmiség összetétele eléggé egyoldalú 1925-ben: öt ügyvéd, egy gyógyszerész és egy közjegyző alkotja ezt a csoportot. 1939-ben már csak négy földbirtokos, bérlő van a legtöbb adót fizetők listáján, míg az értelmiséget 9 fő, a polgári középosztályt 17 fő képviseli. Tehát az utóbbi csoport létszáma változatlan, az értelmiségiek száma két fővel nőtt. A korszakban végig ezek az arányok voltak érvényesek, tehát a fő foglalkozási csoportok arányát a gazdasági válság nem befolyásolta. Az értelmiség összetétele annyiban változott, hogy 1939-ben két orvos is a listára került. A polgárságon belül fedezhető fel a foglalkozások tekintetében nagyobb változás: a kereskedők száma ötre csökkent, és megjelent a háztulajdonosok, magánzók, bankigazgatók csoportja. Ez egyébként országos jelenség volt. Az ipart 1927-ben Schiffer Sámuel lakatos képviseli, aki 37. az adójegyzéken jelentős keresete és házadója alapján, de 1928-ban már nem szerepel a listán. 1939-ben három hentes is van a legtöbb adót fizetők között. Egyikük 17., ház-, illetve kereseti adója alapján kb. 6660 pengő bevallott jövedelme után adózott. Másikuk 36., szintén ház- és kereseti adója alapján kb. 2267 pengő után fizetett, a 38. helyen lévő hentes pedig csupán évi keresete után adózott, ami kb. 3160 pengő volt. Az első két hentes 30 és 20 pengő földadót is fizetett. 144 Az adójegyzékből is kitűnik, hogy Kisvárdán az ipar a kisiparral jelent egyet, de azért hozzá kell tenni, hogy az adójegyzékek első helyein szereplő részvénytársaságok között kettő ipari jellegű: a Műmalom Rt. és a szeszfinomító, de ezek nem önállóan, hanem banki érdekeltségben működtek. A város szűk gazdasági vezető rétege zárt csoport, ugyanazok a nevek térnek vissza 1925 és 1939 között, kivéve a fentebb említett négy iparost. A polgári középosztályon belül a foglalkozási arányok változása nem új személyeket jelent, ugyanis 1939-ben a 6 háztulajdonos közül hárman mint kereskedők már az 1925-ös adójegyzéken is szerepeltek: Radó Adolf és Vadász Dezső fűszer-, illetve Hartman József vaskereskedő. A részletes adókimutatásokból megtudjuk, hogy 1925-ben mindhármójuk általános kereseti adója meghaladta házadójukat. 1927-28-ban Vadász Dezső nem szerepel a listán, a másik két kereskedőnek viszont egyre nagyobb a ház- és kereseti adója. Nagykereskedőként Radó Adolf a második, Hartman József az ötödik magánszemély az adójegyzéken 1928-ban. 1939-ben a háztulajdonos elnevezés joggal jár nekik, mivel általános kereseti adójuk minimális, tehát felhagytak a nagybani kereskedelemmel, s házuk/házaik jövedelméből éltek. Az MNB hitelinformációs jelentése 145 szerint Radó Adolfnak 1940-ben Kisvárdán emeletes bérháza és egy földszintes lakóháza volt Azt sajnos nem tudni, hogy csak árulták a húst vagy vágással és feldolgozással is foglalkoztak, feltételezzük ez utóbbit is. MOL, Z 19. 24. db
