Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

130 000 pengő értékben, illetve 65 000 pengő értékű értékpapír-állománnyal, bankbetéttel is rendelkezett. A jelentés szerint nem volt földje, bár 1939-ben minimális földadót fizetett, ami valószínűleg kisebb kertet, szőlőt jelent. Ez jellemző egyébként az összes kisvárdai kereskedőre, háztulajdonosra és magánzóra: egy kevés földdel általában rendelkeztek, de vagyonukat házingatlanba fektetették. Ezt bizonyítják igen magas házadóik, és az a tény is, hogy Kisvárdán a lakások harmada főbérleti volt. Az előző személyekhez hasonlóan Major István is 1928-ban még vaskereskedő, 1939-ben már magánzó volt és Budapesten élt. A legtöbb adót fizető személyek megoszlása kétszeres adószámítás nélkül 1925 1928 1939 1-10 11-20 21-30 1-10 11-20 21-31 32-41 1-10 11-20 21 -31 32-40 Földbirtokos 5 2 3 1 4 1 1 3 Kereskedő 4 10 3 3 6 5 2 2 2 5 Háztulajdonos 2 3 3 Magánzó 1 Tisztviselő 2 2 1 1 1 2 Ügyvéd 1 4 2 3 2 1 2 Orvos, gyógyszerész 1 2 2 1 2 Közjegyző 1 1 1 Mivel a tisztviselők és szabad foglalkozásúak adóját kétszeresen számították, így a ténylegesjövedelemviszonyok megismeréséhez újra kellett rangsorolni az adójegyzékeket, amit az 1925-ös, 1928-as és az 1939-es évre vonatkozólag végeztem el 10-es csoportokra bontva. Az újrasoroláskor az adott év jegyzékén szereplő valamennyi adózót figyelembe vettem. Ennek megfelelően 1925-ben a város 10 leggazdagabb embere 90 %-ban kereskedő és földbirtokos volt. 1939-ben ugyanez az arány az értelmiség és a polgári középréteg között oszlik meg. 1925-ben a második 10 fős csoportban csak a kereskedelem képviselőit találjuk, és 1939-ben is ők vannak többségben egy földbirtokos és három értelmiségi mellett. 1925-ben az értelmiség egy kivétellel az utolsó 10 fős csoportban található, 1939-ben minden 10 fős csoportban ott találjuk őket. Összességében az láthatjuk, hogy 1939-ben minden foglalkozás szinte mindegyik csoportban jelen van, s vége a kereskedők „egyeduralmának". Ennek egyik oka, hogy a gazdasági válság csak a legmódosabb kereskedőket nem érintette érzékenyen, ők 1939-re háztulajdonosokká, magánzóvá váltak, de a többséget igen megviselte: 1925-ben az első 20 legvagyonosabb személy közül 14 kereskedő, 1939-ben már csak 4! A másik ok, hogy az értelmiség 1939-re egyre előkelőbb helyet foglal el vagyona alapján a legtöbb adót fizetők között. Érdemes megnézni, miből is tevődik össze ez a vagyon. Éppúgy, mint a kereskedők esetében, nagyjából ugyanazokkal a köztisztviselőkkel és szabadfoglalkozásúakkal találkozunk az 1928. évi adójegyzéken, mint az 1939. éviben. Az adók részletezéséből kiderül, hogy az értelmiség is inkább házingatlanba fektette vagyonát. Az egyetlen értelmiségi, aki 1925-ben a 10 legtehetősebb egyén között szerepel: dr. Varga Lajos ügyvéd, aki a város legjobban foglalkoztatott ügyvédje lehetett ekkor. 1928-ban a bevallott éves keresete jóval több volt, mint 123 hold birtokának jövedelme. 1939-ben özvegye, dr. Varga Lajosné mint földbirtokos szerepel az adójegyzéken. Az MNB hitelinformációs jelentése szerint ekkor az özvegy és gyermekeinek