Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

A helyi elit Kisvárda zárt társadalmi elitjét főként az értelmiség középpolgári vagy még magasabb színvonalon élő rétege és a pár földbirtokos család alkotta. Ide, az „úri osztályba" a gazdasági vezető réteg tagjai nem feltétlenül jutottak be, mivel a bekerüléshez legalább két kritérium kellett az alábbiak közül: cím, diploma, vagyon. Ez a réteg Kisvárdán nem annyira származása, inkább betöltött gazdasági és társadalmi helyzete révén érdemelte ki az úri osztály elnevezést. A többség iparos vagy kereskedő családból származott, ezeknek 2-3. generációját képviselte. A helyi elit az Úri Kaszinó keretein belül találkozott, ahová igen nehezen, két tag ajánlásával lehetett bekerülni. Ez volt a társasági élet fóruma: kártya, biliárd, újságolvasás, politizálás stb. zajlott itt. A Kaszinó Egylet ekkorra már elveszítette szellemi összetartó erejét, amiért egykor, 1844ben létrejött. A két világháború között már az úri középosztály társasági életének színtere, ahol tagnak lenni társadalmi rangot jelentett. A vadászat a kisvárdai elit életéből sem hiányzott, ennek az úri kedvtelésnek a Vadásztársaság adott formát. Ebben a körben természetes volt a külföldi nyaralás, a francia, német nevelőkisasszony a gyerekek mellett. Nem egy család Budapestre járt a színházi előadások és a társaság kedvéért. A virilisek és a legtöbb adót fizetők csoportjainak vizsgálatával képet kaphatunk a helyi gazdasági elit foglalkozási összetételéről. Természetesen ez a helyi elit (egy-két kivételtől eltekintve) nem hasonlítható össze vagyoni helyzete alapján a nagyobb városok legfelsőbb rétegeivel. Az 1926-os és 1936-os képviselőtestületi jegyzőkönyvekből

142 és az 1925., 1927., 1928., és 1939. évi legtöbb adót fizetők jegyzékéből ismerhetjük meg a legvagyonosabbakat.

143 Kisvárda község képviselőtestületébe az ide vonatkozó törvények értelmében a húsz legmagasabb adót fizető polgár kerülhetett be automatikusan a húsz választott képviselő mellé. A listákon az első 7-8 helyen gazdasági intézmények állnak. 1926-ban a virilisek között hét ilyen intézményt találunk: négy részvénytársaságot, két bankot és a Kisvárdai Takarékpénztárat, melyeket a meghatalmazott személyek képviseltek a testületben. A többi 13 virilista magánszemély, foglalkozási megoszlásuk a következő: négyen földbirtokosok, négyen értelmiségiek és szintén négyen kereskedők, egy személy foglalkozását pedig nem sikerült azonosítani. 1936ban a megoszlás már nem ilyen kiegyensúlyozott: nyolc intézményen kívül egy földbirtokos, öt értelmiségi és hat háztulajdonos, magánzó, bankigazgató nyert képviselőtestületi jogot vagyona alapján. A legszembetűnőbb, hogy a földbirtokosság aránya erősen csökkent. 1936-ra megváltozott mind az értelmiség, mind a polgári középosztály összetétele. Míg 1926-ban két ügyvéd, egy gazdasági tisztviselő és egy közjegyző lett virilis, addig 1936-ban három ügyvéd és két orvos. A másik csoportban a kereskedőket felváltották a háztulajdonosok. Részletesebb képet kapunk, ha megvizsgáljuk a legtöbb adót fizetők jegyzékeit. Mivel 1925-ben 31, 1927-ben 56, 1928-ban és 1939-ben is 40 magánszemély szerepel a listákon, így mind a 4 jegyzékről az első 30 egyén foglalkozását vesszük figyelembe az összehasonlítás során. A kétszeres adóbeszámítás alapján készített listákról közel 15 év változásait követhetjük nyomon. 1925-ben a legtöbb adót fizetők több mint fele (17 fő) kereskedő, vendéglős. A földbirtokosság és az értelmiség kb. egyenlő arányban volt képviselve, hat illetve hét fővel. 142 SZSZBML, V. 347. 1926. és 1936. évi jkv. 143 SZSZBML, IV. B. 411. 749. d. 1929.