Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

A modern gyáripar hiányából adódóan a klasszikus értelemben vett gyáripari munkásság nem létezett Kisvárdán, a kisiparon kívüli csekély számú ipari munkásság a helyi üzemekben dolgozott. Egy kisipari segédmunkás átlagos heti bére 15 pengő körül volt 1938-ban.

105 A Vulkán Rt. kb. 25 embert alkalmazhatott, egyikük, Vass István 1938-ban havonta 38 pengőt keresett, három gyerekét egy 1 szobás lakásban nevelte.

106 Ez a keresete egy szegény cipészsegéd bérének felelt meg. A dohánybeváltóban szezonmunkára alkalmaztak betanított munkásokat, általában a munkanélküliek köréből 150-200 főt, többnyire nőket. 1938-ban özv. Lakatos Sándorné is itt dolgozott mint alkalmi munkásnő, heti öt-hat pengő fizetésért. Négy gyermekével élt havi öt pengőért bérelt lakásában, ami feltehetőleg egyetlen szobából állt.

107 Jobb körülmények között élt Bodnár István, akinek már az édesapja is a Fried testvérek gőzmalmában dolgozott gépkezelőként. Miután Debrecenben gépészvizsgát tett, a gőzmalomban dolgozott mint fütő és gépész 1928-tól. Havi bére 120 pengő volt, ezenkívül terményt is jutattak neki, illetve két szoba, konyhás szolgálati lakást is kapott. Rajta kívül a malomban öt munkást foglalkoztattak még: két molnárt, két molnártanulót és egy mázsálót. A molnárok fizetése kb. 110 pengő volt fejenként, a tanoncok 50 kg búzát kaptak megőrölve havonta. Bodnár István elmondása szerint fizetése nagyon jó keresetnek számított, hiszen például 1 kg hús 80 fillérbe került. Földjük nem volt, tehenet, disznót viszont tartottak. Miután adósságok következtében a malom a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank közvetlen irányítása alá került, Bodnár István üzemvezető, teljes megbízott lett. A bankkal kötött szerződése szerint naponta 12 órát dolgozott, ami a valóságban gyakran 19 óra is volt, reggel fél háromtól este tizenegyig, fél tizenkettőig. Egy idő után túlóránként egy pengő béremelést kért, amit meg is kapott a banktól. Ügyességét bizonyítja, hogy lakásukban árammal világítottak, mivel generátort szerelt a malomhoz.

108 A kereskedelmi segédszemélyzetről nincs közelebbi adatunk, csak az, hogy bérezésük havi 30 pengőtől 60-ig terjedhetett. További adalék a munkásságról, hogy egyes vasúti munkások kb. 5000 pengő értékű házzal rendelkeztek. A háztartási alkalmazottak száma csökkent a korszakban, kivéve az 1920 és 1930 közötti időszakot, amikor 39 fővel nőtt a számuk. Ők sem voltak túlfizetve, havonta 20 pengőért dolgoztak általában. Ez a réteg is gyermekei taníttatása révén remélhette anyagi és társadalmi előbbre jutását. A gimnáziumban és a polgári lányiskolákban is kétszeresére nőtt a nem mezőgazdaságban dolgozó munkásszármazású tanulók száma 1925 és 1941 között. Az 1940/41-es tanévben a gimnáziumi munkásszármazású diákok 52 %-a közlekedési segédszemélyzet gyermekei közül került ki, annak ellenére, hogy a közlekedésben dolgozott a legkevesebb kereső az össznépességen belül.

109 Az értelmiség Az 1941. évi népszámlálás Kisvárdán 588 szellemi dolgozót említ, ami az összes keresők 10,5 %-a. A főiskolai végzettséggel rendelkezők száma 164 fő, érettségizett további 334 fő, a középiskola hat osztályát pedig 147 fő végezte el.

110 1937-ben 429, 1930-ban 486 az iskolai 105 SZSZBML, V 347. 52. cs. 106 SZSZBML, V. 347. 53. cs. 107 Uo. 108 Bodnár István (kisvárdai lakos) közlése 109 Iskolai értesítők alapján számítva 110 ATSK, 1975. alapján