Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

végzettsége alapján értelmiséginek mondható személy élt Kisvárdán. A különbséget a község azzal magyarázta, hogy „ kisebb felelősségérzet miatt sokan magasabb képesítést vallottak be, mint amilyennel tényleg rendelkeztek és többen más községbe, városba költöztek. ""' A szellemi foglalkozásúak megoszlása %-ban 1941-ben közszolgálat, közlekedés 58,5 % kereskedelem, szolgáltatás 15,1 % ipar 6,9 % mezőgazdaság 1,0% egyéb, nyugdíjas 18,5 % A legtöbb keresőt foglalkoztató iparban és mezőgazdaságban a legalacsonyabb az értelmiség száma. A mezőgazdaságban foglalkoztatott szellemi dolgozók száma az 1920. évi 14 főről az 1941. évi 6 főre csökkent. A mezőgazdasági tisztviselők eleve csekély száma a nagybirtok hiányát jelzi, csökkenésük pedig a kisvárdai birtokosság gazdasági hanyatlását mutatja. Az iparban 1920-ban 7 tisztviselő dolgozott, számuk 1930-ban már 41 fő, az ipari keresők 2,3 %-a. Ez a növekedés a gazdasági konjunktúra idején az üzemek, ipari részvénytársaságok fejlesztésének köszönhető. 1941-ben számuk változatlanul 41 fő, ami az üzemi fejlesztések megakadását jelzi."

2 Az ipari tisztviselők számának majdnem hatszoros növekedése nem a magasan képzett ipari értelmiség számának növekedését jelentette: 1927-ben és 1936-ban is mindössze két mérnök volt az ipari tisztviselők között,"

3 a többség az üzemi munka irányítását, felügyeletét végezte. Az értelmiség csekély aránya az iparban és a mezőgazdaságban Kisvárda gazdasági elmaradottságát mutatja. E két, az iparban dolgozó mérnökön kívül 1929-ben hat mérnök élt Kisvárdán, akik közül négyen a Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat tisztviselői voltak, ketten pedig építészmérnökként dolgoztak."

4 A közlekedésben, kereskedelemben és szolgáltatásban együtt 1941-ben 89 szellemi foglalkozású dolgozott, ami e rétegen belül a keresők 6,6 %-át jelenti."

5 Pontos adatok hiányában csak körvonalazhatjuk e réteg szakmai felkészültségét. Az értékek realizálását és nyilvántartását végzőkön belül az értelmiség száma szintén alacsony. 1927^28-ban 30 tisztviselő dolgozott a hat kisvárdai pénzintézetnél,

116 számuk feltehetően csökkent 1941-re, mivel 1938-ban már csak négy bank működött a községben."

7 E tisztviselők majdnem harmada jogi végzettségű volt, az intézetek igazgatói és ügyészi tisztét töltötték be: a pénzintézetek alkalmazottainak 23 %-a ügyvezető igazgató vagy cégvezető, 43,3 %-a könyvelő, pénztáros stb. volt. Feltételezzük, hogy ha nem is a legmagasabb fokú, de szakirányú végzettséggel rendelkeztek a cégvezető igazgatók és a könyvelők — a pénztárnokok már nem feltétlenül.

118 1942-ben például a in 112 113 114 llí 116 117 III SZSZBML, V. 347. 51.cs. Az MSK kötetei alapján MPC, 1927/28., 1935/36. Szabolcsi címtár, 1927. és V. 347. 51. cs. összevetése A TSK, 1975. alapján MPC, 1927/1928. SZSZBML, V. 347. 53. cs. A pénztáriiokok neve mellett nem volt végzettségük megjelölve. Lásd MOL, Z 93. 207. cs. 640. tétel