Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

karrier képe mellett azonban a bukás veszélye is végigkísérte az önálló egzisztenciával rendelkezőket. Velük ellentétben az altiszti réteg számára csak az intergenerációs mobilitás hozhatott igazi felemelkedést az utódok révén. Lányoknál ezt a házasság jelentette leginkább, elsősorban önálló iparos vagy tisztviselő férj személyében, míg a fiúknál a tanulás nyújtott lehetőségeket. A gyermekek középiskolai taníttatása az altisztekre és a jobb módú iparosokra, kereskedőkrejellemző. Virágh Ferenc az értelmiségi réteg kiegészítőjének nevezi a tehetősebb iparosokat, akik igyekeznek taníttatni gyerekeiket, „azonban a legújabb időkben erősen elszaporodott a városban az érettségizett, sőt főiskolát végzett, de elhelyezkedni nem tudó fiatalság, amely lebeg a túlnőtt munkapad és az elérhetetlen értelmiségi pálya között. """ Az 1925/26-os tanévben Kisvárdán a gimnáziumi tanulók 4,6 %-a altiszti származású, 1935/36-os tanévben már 15,3 % az. 1940-re azonban az altisztek gyermekeinek száma felére csökkent. A kisiparos szülők gyermekeinek száma a gimnáziumban ugyanakkor 31 %-kal csökkent 1925 és 1940 között. Az 1925/26-os tanévben 74, az 1930/3l-es tanévben is még 70 kisiparos származású tanulójárt a gimnáziumba, az 1935/36-os tanévben már csak 55, az 1941/42-es tanévben pedig 51. Az iparos származású tanulók száma a válság mélypontján csökkent le hirtelen, ami szintén azt mutatja, hogy a kisvárdai iparosság többsége szerény anyagi hátérrel rendelkezett. A kereskedő szülők gyermekei közül legtöbben 1930 és 1935 között tanultak a gimnáziumban, az 1940/4 l-es tanévre azonban majdnem felére csökkent a számuk.

102 A jobban szituált és művelt kereskedő réteg új generációja már magasabb iskolát végzett, csak egy részük lett kereskedő, másik részük már szabad értelmiségi pályákon helyezkedett el. A lánygyermekek magasabb szintű taníttatási igényére mutat, hogy bizonyos években a polgári iskola IV. osztálya után női kereskedelmi tanfolyamot indítottak, ahol könyvvitel, levelezés, gépírás, áruismeret mellett egyéb gazdasági jellegű tárgyakat is oktattak. Az 1930/3l-es tanévben 29 tanulója volt a tanfolyamnak, közülük 21-en tettek vizsgát. A szülők foglalkozási megoszlását nem ismerjük, viszont jellemző a tanulók vallási megoszlása: 9 izraelita, 7 református, csupán 4 római katolikus és 1 görög katolikus volt közöttük. Tehát ezen tanulók többsége feltehetően iparos, kereskedő, esetleg őstermelő családból származhatott.

103 Annak az okát, hogy a három csoport gyermekeinek száma a középfokú iskolákban 1935 és 1941 között nagymértékben csökkent, az elvándorlásban és az életbe lépő zsidótörvényekben kell keresni. A városi munkásság A nem mezőgazdasági munkásnépesség számára vonatkozóan részletes adatokkal csak az iparból rendelkezünk. 1920 és 1930 között az ipari segédszemélyzet száma 43,3 %-kal emelkedett, majd 1930 és 1941 között 18,6 %-kal csökkent. 1920 és 1930 között a kedvező konjunktúra hatására több önálló kisiparos engedhette meg magának segéd alkalmazását, illetve nagyobb üzemek létrehozását vagy fejlesztését. Az egy-két segéddel és a húsznál több segéddel dolgozó ipari vállalkozások száma nőtt meg. Az ipari tisztviselők száma az 1920. évi 7 főről az 1930. évi 41 főre nőtt, s míg 1920-ban nem alkalmaztak sofőrt vagy szolgát az iparban, addig 1930-ban 30 főnek ez a foglalkozása. Ugyanakkor a segítő családtagok, művezetők, előmunkások, segédmunkások száma 288 fővel, azaz 56 %-kal emelkedett.

104 101 Virágh, 1981. 102 Iskolai értesítők alapján számítva m A Kisvárdai állami polgári leányiskola értesítője, 1931. 104 Az MSK kötetei alapján számítva