Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

kisiparosoknak egészen biztosan üzletük is volt: a már említetteken kívül például Teichmann Mór üveges üveg- és porcelánkereskedéssel rendelkezett a főutcán, a község négy könyv- és papírkereskedése nyomdaként is működött, a hentesek, cukrászok mind üzlettulajdonosok is voltak egyben. Bőrkereskedő cipész, bádogos munkát vállaló vaskereskedő vagy rövidáru-kereskedéssel foglalkozó szabó mind megtalálható Kisvárdán. Hogy a megélhetés mennyire nem volt egyszerű a kereskedők és iparosok legnagyobb részének, mutatja Perdiák József és felesége helyzete. A házaspárnak Kisvárda egyik legforgalmasabb utcáján sarokháza volt, amelyben kocsmát működtetett, emellett 6 hold földön gazdálkodott, valamint a férj kőművesmesterként is dolgozott.

92 Az altiszti réteg körében a legkülönfélébb foglalkozású egyének találhatóak: utcaseprőtől vasúti altisztig, hivatalszolgától csendőr-tiszthelyettesig terjedt a hivatali ranglétra, sőt a raktárnokoknak is a vasúti altiszt cím járt. A két világháború között Magyarországon a körülményekből adódóan az alkalmazott-tisztviselő kispolgárság presztízsnövekedése vált jellemzővé. A rendelkezésre álló kevés adatból és a visszaemlékezésekből az derül ki, hogy Kisvárdán a kispolgárság körében az alkalmazotti, kistisztviselő foglalkozások nagy megbecsülésnek örvendtek: „örült valaki, ha bekerült a vasútra, a postára, mert a vasút is nyugdíjas volt, a posta is. "

93 A bizonytalan kisegzisztenciával rendelkezők számára a havi fix fizetés és nyugdíj rendkívül vonzónak tűnt. Ennek a rétegnek a legkisebb az aránya a lakosságon belül mindvégig, ami a köz- és magánhivatalok, cégek viszonylag csekély számával magyarázható. Az egyes altiszti állásokkal együtt járó szolgálati lakás sem volt elhanyagolható tényező. Például az állami polgári lányiskola iskolasegédjének szolgálati lakása egy 22,5 négyzetméteres szoba konyhával és kamrával.

94 Olyan nagy vagyoni különbségek nem voltak a rétegen belül, mint az iparosok és kereskedők körében. A község 1936-ban négy utcaseprőt alkalmazott, fejenként kb. heti 10 pengőért.

95 A Kisvárda és Vidéke Takarékszövetkezet pénztárosa, Gonda Ilona, aki a gépírásban is segédkezett, 1940 első felében még csak havi 25 pengő fizetése volt. Miután máshonnan több kedvező ajánlatot kapott, 1941 januárjától bérét felemelték havi 80 pengőre. Ugyanitt Sipos Ferenc kézbesítő, hivatalszolga 1941-ben havonta 60 pengő fizetést vihetett haza.

96 E réteg körében a postai, vasúti vagy rendőri állás a hierarchia csúcsát jelentette. Ezekbe az intézményekbe még érettségivel is nehéz volt bejutni a '40-es évek elején. A községi rendőri őrszemélyzet 13 fős volt 1938-ban,

97 a postán és a vasúton 20-25 fő dolgozott. A rendőrök havi átlagfizetése 70 pengő körül mozgott,

98 ennyit kapott Klicsu Istvánné édesapja is, aki központos rendőrként szolgált. Hatan éltek saját egy szoba, konyhás lakásukban, földjük nem volt, de jószágot: négy-öt disznót, tehenet mindig tartottak. A család harmadába művelte más földjét.

99 Balog János nyugalmazott postás és felesége 1939-ben két kisebb bérháza és hét hold szántója jövedelméből élt nyugdíja mellett.'

00 E hivatalok komolyságát és presztízsét közvetve is jelzi, hogy a postaalkalmazottaknak műveltségi vizsgát is kellett tenniük. Ez a réteg igazán büszke volt elért eredményeire, szakmájára és nem utolsósorban önállóságára, amely lehetővé tette sikereit. Az elérhető siker vagy 92 Uo. 93 Bodnár István (kisvárdai lakos) közlése 94 Kisvárdai állami polgári leányiskola értesítője, 1931. 95 SZSZBML, V. 347. 697/1936. 96 SZSZBML, XI. 220. Kisvárda és Vidéke Hitelszövetkezet iratai, 1927-1949. 97 SZSZBML, V. 347. 53. cs. 98 SZSZBML, V. 347. 7972/1935. 99 Klicsu Istvánné (kisvárdai lakos) közlése 100 MOL, Z 19. 24. db