Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Helytörténet - Darabosné Maczkó Beáta: Kisvárda a két világháború közötti időszakban

az őstermelő származású tanulók száma. Az agrárproletár szülők gyermekeinek aránya a diákságon belül végig 5 % alatt maradt és inkább csökkenő tendenciát mutat. Az őstermelő származású tanulók számának növekedése a kisbirtokosság növekvő taníttatási igényével van kapcsolatban. Az 1925/26-os tanévben a gimnáziumi tanulók 15,6 %-a kisbirtokos szülők gyermeke, az 1935/36-os tanévben 19,4 %, az 1940/4l-es tanévben pedig már 27,8 %! A Szent Orsolya zárda lánypolgárijában a korszakban 6 %-kal nőtt arányuk a diákságon belül, az állami lánypolgáriban 12,2 %-kal lett nagyobb az arányuk.

64 1927-ben 100 és 500 hold közötti birtoka 7 egyénnek volt, 1935-ben nyolc nagybirtokról tudunk Kisvárdán, ebből kettő a községé, négy a római katolikus egyházé és az iskoláé, s csak kettő volt magánkézen. Kisvárda egyik földbirtokosának, Kopácsy Istvánnak, illetve inkább a feleségének, született Nagykállói Kállay Margitnak a tulajdonában 1927-ben 472 kat. hold termőföld, 1942-ben már csak 120 hold tanyásbirtok volt.

65 Emellett 1942-ben Budapesten egyemeletes bérházat és a Kissvábhegyen villát tudhattak a magukénak. A város nagybirtokosai özv. Reismann Lajosné és gyermekei 568 kat. hold szántóval és 4 kat. hold szőlővel, 30 000 pengő értékű gazdasági felszereléssel. Tiszta vagyonuk kb. 280 000 pengő volt.

66 Nagyobb birtokkal rendelkezett továbbá Diner István és dr. Szmrecsányi László. Az egyetlen, aki bérlőként szerepel a forrásokban, Diner Béla, aki feleségével közös saját 150 kat. holdon és bérelt birtokokon is gazdálkodott. Igazán nagy, 1000 kat. hold feletti birtokos nem élt Kisvárdán. Ez a pár „ nagybirtokos " család nagy gondot fordított gyermekei taníttatására, akik általában valamilyen felsőfokú végzettséget szereztek. A városi jellegű kispolgárság A városi jellegű kispolgárság három réteghez köthető leginkább: a kisiparos, a kiskereskedő és az altiszti réteghez. A legfontosabb különbség közöttük a jövedelem megszerzéséből fakad, mivel az altiszti réteg mint alkalmazott havi fix fizetésből él, szemben a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel, akik a saját maguk által előteremtett hasznukból tartják el családjukat. Ez utóbbiak bizonytalanabb egzisztenciáját tükrözi az ipari önállók számának fokozatos csökkenése a két világháború között Kisvárdán. A statisztikai kimutatások szerint 1920-ban 581 fő volt az önálló iparosok száma, ez az ipari keresők 40,3 %-a. Nyíregyháza és Szabolcs vármegye 1927-ben kiadott címtárában már 663 kisvárdai iparos szerepel, a három évvel későbbi népszámlálás pedig 592 önálló iparosról tájékoztat. A '30-as években fokozatosan csökkent számuk, 1938-ban 558,

67 majd 1941-ben 474 kisiparos élt Kisvárdán. 1920-hoz képest az önálló iparosok aránya az összes ipari keresőkön belül 6-7 %-kal csökkent. A gazdasági válság hatását mutatja, hogy minden ötödik iparosnak más munka- vagy lakóhely után kellett néznie a '30-as években, de az a tény, hogy 1920-ban és 1930-ban csaknem ugyanannyi az önálló iparosok száma, azt is jelzi, hogy Kisvárda és környéke nem tudott eltartani ennél több kisiparost. 1930-ban a kisipari műhelyek 61,9 %-a dolgozott alkalmazott nélkül, 1-2 alkalmazottal pedig további 33,1 %. Összesen tehát a kisiparosok 95 %-a egyedül vagy 1-2 alkalmazottal Iskolai értesítők alapján számítva Szabolcsi címtár, 1927. és MOL, Z 19. 24. db MOL, Z 19. 24. db SZSZBML, V. 347. 53. cs.