Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Szabad György: A magyar 1848–49 európaisága

a rétege, akik szabadon rendelkezhettek személyükkel és javaikkal. Hiszen ez még a lakosság 5 %-át tevő nemesség jelentős részére sem volt egyértelműen érvényes. Egyebek mellett a Széchenyi által fejlődést korlátozó szerepében ostorozott ősiség a családon, a nemzetségen belül is béklyózta lehetőségeiket. Rendi viszonyaink mindenképpen a jobbágyfelszabadítást tették egykorúan európai felzárkózásunk legfontosabb előfeltételévé. Európa nyugatán már bérmunkásokkal dolgozott a termelő, netán bérlő vagy szabad paraszt volt maga is, Franciaország túljutott a jobbágyfelszabadításokon, és őt követve néhány német tartomány is, porosz földön pedig bontakozóban voltak a reformok. Közép-Európában és konkrétan a Habsburg Birodalomban a magyar reformellenzéknek jutott a politikai útnyitás szerepe, amit betetőzött 1848 tavasza tényszerűen és jogszerűen, a nyitott részletkérdések zömét is lezárva 1849 tavaszán. S ha valaki még mindig önhittséget, dicsekvést lát ennek hangoztatásában, úgy felhívjuk a figyelmét arra, hogy ezt a térséget lakó népek kiemelkedő személyiségei ismerték el egykorúan vagy — a konfliktusok ellenére — visszatekintőén. Annál is inkább, hiszen a magyar jobbágyfelszabadítás elodázhatatlanná tette a késleltetett birodalombelit. A jobbágyfelszabadítással sokban egybekapcsolódott a polgári jogegyenlőségnek —• ha néha dadogva is —, de a reformküzdelmek során annyiszor megfogalmazott, 1848-49-ben végre a rendi, vallási, sőt egyben-másban a nyelvi, nemzetiségi korlátokat is szétfeszítő, vagy legalábbis feszítgetö szándéka, eredménye, netán részeredménye. A polgári átalakulás sikerének feltétele és eszköze volt a parlamentáris kormányzati rendszer megteremtése. A felvilágosodás eszmei bázisán keletkező, egymással sokban szolidáris, sokban civódó kapcsolatot tartó liberalizmus és demokratizmus egyaránt képviseleti rendszerrel kívánta felváltani a rendi alkotmányosságot, illetve felszámolni — ahol még fennállott — az abszolutisztikus szisztémát. A magyar rendi alkotmányosság a Habsburg-hatalom korlátozó törekvései ellenére viszonylag kedvező lehetőségeket teremtett az ország önkormányzatát és polgárosítását megteremtő képviseleti rendszerre való áttérés eszmei előkészítésére. Amit előkészítettek és 1848 tavaszán törvénybe iktattak, majd életre hívtak, az — ismert módon — „ népiiépviseleti" országgyűlés volt, amely jellegzetességeivel együtt nagyon is beleillett az egykorú európai törvényhozási struktúrába. Cenzusos választójogi rendszert alkottak, de attól, aki személy szerint választásra korábban is jogosult volt, nemesként vagy kiváltságos polgárként, jogát meg nem vonták, hiszen alapelvnek tekintették, hogy a jogkiterjesztést nem társítják jogfosztással, lényeges gyakorlati következményűnek amúgy sem tekintve ezt az eljárást, hiszen a „régijogon" szavazók túlnyomó többsége cenzus alapján is választásra jogosult volt. Vagyoni jövedelmi, illetve képzettségi cenzust alakítottak ki, de egy olyan Európában, ahol még csak a franciák foglaltak állást az általános választójog bevezetése mellett, s ahol a magyar törvény által szabott cenzus a választásra jogosultak arányát a népességhez viszonyítva a legmagasabbak közé engedte emelkedni, amit indokolt hangsúlyozni a „nemzeti önkritika" egyes túlzásai ellenében. Ennek a népképviseleti országgyűlésnek, amelynek felsőháza 1848. július 8-án kimondta korszerűsítő reformjának szükségességét, tették felelőssé azt a kormányt, amely az uralkodó személyének „szentségét" és „sérthetetlenségét" elismerve a kormányzás függetlenségét és parlamentáris felelősségét teljes mértékben biztosítani törekedett. Már 1847-ben úgy fogalmaztak a— Kossuth választási programját megtestesítő — Pest megyei követutasításban, amit az ellenzéki megyék nagy többsége magáévá tett, miszerint „a kormány politikájának irányát az országgyűlési többségben nyilatkozó nemzeti akarattól vegye ", s „a nemzet elegendő biztosítékkal bírjon" a törvényhozás útján „a számoltatást és felelősséget biztosítani". A felelős kormány jog- és hatáskörét pedig az európai kormányzati rendszerekhez mérhető teljességgel igyekeztek biztosítani. A törvény ezt sokoldalúan írta körül. Mint ismeretes, kimondta, hogy bírjon mindazokkal a jogokkal, amelyekkel az addigi udvari kormányszékek bírtak vagy