Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 14. (Nyíregyháza, 2000)

Előadások 1848–1949-ről - Szabad György: A magyar 1848–49 európaisága

SZABAD GYÖRGY A magyar 1848-49 európaisága* Kedves Levéltáros Kollégáim! Tisztelt Hallgatóim! Megtisztelő számomra, hogy konferenciájukon 1848—49-ről szólhatok, mégpedig annak európaiságáról. Megérkezésemkor a média képviselői kérdéseket intéztek hozzám, azt firtatva, vajon — megítélésem szerint —jól ünnepeljük-e 1848-49 évfordulóját. Erre csak azt válaszolhattam, hogy az ünneplésnek még a folyamatában élünk, s így nehéz lenne - ha mindenről tudomást is szerezhettem volna — máris értékítéletet kialakítanom. De jeleztem, így is reménykedem abban, hogy az ünneplés zászlót lobogtató, szívet melengető mozzanatai egy kedvező folyamatot szegélyeznek. Azt a folyamatot, miszerint egyre szélesedő körben értjük 1848-49 lényegét önmagában és legfőképpen abban, hogy a magyar fejlődést mennyire előre lendítette — az„előrét" Illyés Gyula „genfi" versével egybehangzóan úgy értem —, előre az Európához való felzárkózás és közben önazonosságunk korszerű biztosítása tekintetében. Az 1848-49-et átélt nemzedék szavaival közelítve ehhez a kérdéskörhöz hadd idézzem „a nemzet mindenesének" is nevezett Fáy Andrást, aki a reformkor egyik nagy vitája során a Kossuth álláspontját támogató írásának ezt a címet adta: „Kelet népe Nyugaton", általa is kifejezve azt a szerepet, amit szerinte is a magyarságnak betöltenie kell, azaz sajátosságait megtartva európaivá válnia. Mit is jelentett a felzárkózás, mit is jelent 1848-49 európaisága? Korántsem azt, amit régen a polgáriasodó parasztemberről mondottak, amikor levetette a népviseleti öltözéket, hogy „kivetkőzik", hanem azt, hogy megőrizve az öröklött értékeket azonosulunk azzal, ami az emberiség történetének tanúsága szerint elsősorban jelentette az európaiságot, azzal, amit a görögség óta úgy értelmezünk, miszerint „a dolgok mértéke az ember". Az emberközpontú világszemlélet ötvöződve a Bibliában rögzített erkölcsi normákkal, majd a római jog követelményeivel nyitotta meg a jogállamisághoz vezető utat, amelyen haladva a képviseleti rendszer jogkiterjesztéssel és állandó önkorrekcióval biztosíthatja a felfelé haladást. Mit jelentett az előre és felfelé haladásban számunkra 1848-49? Pályám kezdetén is le mertem írni, most sem látom másként, miszerint a honfoglalás és államalapítás óta a magyarság legnagyobb, s noha a kortársak számára korántsem volt egyértelmű, a — katonai vereség ellenére is —jövőjét leginkább biztosító tette és eredménye az volt, amit 1848-49-ben kivívott, illetve megalapozott. Azt, hogy Magyarország kiszolgáltatottságának felszámolása és mindenoldalú fejlődésének biztosítása érdekegyesítés útján a nemesi nemzet polgárivá tágítását követeli meg, már az 1790-es évek elején felismerték Hajnóczyék, de az ellenhatások — mint ismeretes — olyan erősek voltak, hogy ennek a programnak a megújítására és realizálásának vállalására még két évtizedre volt szükség, miután az 1820-as évek második felében Felsőbüki Nagy Pál (feltehetően ebben a formában elsőként) kimondta, miszerint elkerülhetetlen „ a nép " befogadása „ az alkotmány sáncaiba ". 1848-49 biztosította a polgári nemzetté válás attribútumait Magyarországon. Hiszen — Varga János időálló számításai szerint — az ország törzsterületén a lakosság 79 %-a élt jobbágyi függésben, s nagyon keskeny volt azoknak Az 1998. november I8-án Nyíregyházán, a VI. Nemzetközi Levéltári Napokon elhangzott előadás rekonstruált szövege.