Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bene János: Nyíregyházi honvédek a Kárpátokban 1944–1945-ben
A csapatok a Garam környéki állásokban néhány napos pihenőhöz is jutottak, mert a Tiszától őket üldöző román II. hadtest alakulatai csak február 6-án érték el védővonalukat. A német ellátásra való áttéréssel valamit javult a személyi állomány élelmezése is. Ezen a védővonalon az egyes zászlóaljak az uralgó magaslatokon körkörös védelemre berendezkedve támpontokat alakítottak ki, közöttük pedig járőrök tartották az összeköttetést. A kemény munkával, nagy nehezen elkészített bunkerek valamelyest védtek a hideg ellen. Az ellátás viszont az 5-600 méteres szintkülönbségek miatt roppant nehéz volt. A kellemetlen időjárásra tekintettel az első vonalban lévőket — akárcsak a Szilicei-fennsíkon — sűrűn kellett váltani, s a leváltottak néhány napos pihenőjüket a völgyekben fekvő falvakban töltötték el. A közel másfél hónapos Garam környéki védelem az egyes támpontok megszerzésére irányított, gyakran heves, s tüzérségi támogatással kísért ellenséges támadások elhárításával és kisebb felderítő vállalkozásokkal telt el. Leginkább a 12/1. zászlóalj állásait érték nagyobb román támadások. A zászlóalj megviselt — másfélszáz főre leapadt — állományát ezért február 17-én egy nyugalmasabb védőszakaszra irányították. Az állóháború március 20-án fejeződött be, amikor a szovjet és román csapatok Zólyom elfoglalását követően déli és keleti irányból a Garam mentén megindították támadásukat Besztercebánya ellen. A magyar csapatok ismét kemény utóvédharcokban vonultak vissza Besztercebánya, majd Hermanecen át a Túróc völgyében Stubnyafurdő irányába. A súlyos harcokban érzékeny veszteségeket szenvedtek a 12. gyalogezred zászlóaljai is, amelyek Besztercebánya nyugati részére szorultak vissza. A visszavonuló 24. hadosztály feladatát a felettes német XXIX. hadtestparancsnokság abban jelölte meg, hogy foglaljon el védőállást a Teplice patak völgyében, Stubnyafurdő - Cremosne vonalában, s ezzel április 6-áig biztosítsa a német 101. vadászhadosztály kivonását, amely a magyar seregtest védelmi vonalán átvonulva, a Kis-Fátra keleti vonulatán, Mosócz község környékén kerül új védőállásba. 24 A feladat a kimerült, súlyos veszteségeket szenvedett csapatok csekély erkölcsi és fizikai ereje, a rájuk váró teljesen kiépítetlen állások és az ellenség túlereje miatt szinte megoldhatatlan volt. A német csapatok eddigi szoros kötelékéből való kikerülés és a seregtest szinte valamennyi alakulatának egymáshoz közeli elhelyezkedése lehetőséget teremtett egy merész és kockázatos lépésre, nevezetesen egy előnyös feltételek melletti kiegyezésre az ellenséggel, a megmaradt személyi állomány megóvása érdekében. A 24. gyaloghadosztály több — alakulata sorsát szívén viselő — fő- és vezérkari tisztjének fejében fordult meg a további értelmetlen harcból, s az előnytelen német szövetségből való kiválás gondolata. Ezen elhatározás értelmi szerzője dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados, a seregtest anyagi vezérkari főnöke volt. Ő győzte meg e lépés szükségességéről a hadosztály ideiglenes parancsnokát, Bene-Szabó, 1997. 123.
