Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Bene János: Nyíregyházi honvédek a Kárpátokban 1944–1945-ben
Muzsay Ferenc ezredest, s ő ment át két kísérőjével parlamenterként április 3-áról 4-ére virradóan a kiegyezési ajánlattal a szemben álló román 1. lovashadosztályhoz is. Az ajánlat, amelyet a zólyomi román hadosztály-parancsnokságon április 4-én szovjet részről végül is akceptáltak, a magyar csapatok számára az adott helyzetben előnyösnek tűnt: a hadosztály beszünteti a harcot, fegyverzetét és felszerelését megtartva átadják a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, s mentesülnek a hadifogság alól. Eddig még egyetlen magát megadó, átálló magyar kötelék sem kapott ilyen lehetőséget, hisz valamennyien hadifogoly-, jobb esetben antifasiszta táborokba kerültek. A megállapodásban rögzítettek gyakorlati kivitelezése, tehát a német összekötő törzsek lefegyverzése, az esetleges német csapatmozgások megakadályozására az utak és vasútvonalak lezárása, a csapatok zárt egységbe való csoportosítása, végül az állások megnyitása és az ide felzárkózott ellenséges alakulatok átengedése a seregtest hadműveleti területén nehéz és kockázatos feladat volt. 1945. április 6-án — a harcok beszüntetésének tervezett napján — a hadosztály alakulatai általában Stubnyafurdő körzetében, a Teplice patak völgyétől keletre helyezkedtek el. Az északi szárnyat a 12. gyalogezred biztosította már nyugat-keleti arcvonallal. Az ezredparancsnokság a hadosztály-parancsnokság harcálláspontján, Raksán települt, a 12/1. zászlóalj védőállásai pedig Háj községtől keletre létesültek. Különös gondot kellett fordítani a két község felé vezető utak lezárására, ezért ide csoportosították a még megmaradt páncéltörő ágyúkat is. Az akció szempontjából a védővonalaktól hátrább elhelyezkedő tüzérség előnytelenebb helyzetben volt. A tervezett vállalkozásról, annak lefolyásáról csak az ezred- és zászlóaljparancsnokok s a hadosztálytörzs néhány „megbízható" tisztje tudott, a csapat csak a bekövetkezett események előtt szerezhetett erről tudomást. A német alárendeltségből való kiválásra és a harc beszüntetésére végül is április 7-én került sor. A 12. gyalogezred e napon engedte át állásain a román csapatokat. A 12/1. zászlóalj utólag rekonstruált harctéri naplója így örökítette meg az eseményt: „Bemegyünk az ezredparancsnokságra. Együtt a tisztikar. Nagy a titkolózás. Hegedűs Flórián ezredes, 12. gyalogezred-parancsnok előveszi a térképet és kiadja a parancsot: pj védőállásba megyünk... A teremben lévő két német tiszt elköszön. Mikor a németek elhagyták a termet, ezredes úr megáll a beszédével. Egy pillanatra hallgat és mondja: »Hadosztályunk ma éjjel átáll a Miklós-féle hadsereghez! A megegyezés az oroszokkal már megtörtént. A fegyvereket megtarthatjuk. Nem leszünk hadifoglyok!« Nagy csend, szinte hallani a zsebórák ketyegését. Mindenki lehajtott fejjel áll, vár. Vajon mi fog történni... Megyünk vissza egységeinkhez és tájékoztatjuk tisztjeinket, a legénységet... Közben német páncélgépkocsi szalad be a faluba. Az ezredparancsnokság előtt megáll. SS századosok az őrséget lefegyverzik, bemennek a parancsnokságra és Hegedűs ezredest és Csikor századost 25 letartóztatják. Vári alezredes 26 észrevette az SS-eket és Perger őrmesterrel Csikor Kálmán a 12. gyalogezred ezred 1. segédtisztje. Vári Ferenc a 12/1. zászlóalj parancsnoka.
