Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Galambos Sándor: Nyíregyháza a „forradalom és kiegyezés válaszútján” (1860–1861)

méltányosságból, korrekcióként lett éppen ő tag, az elöljáróságban hosszú ideje tevékenykedő családja képviselőjeként — Kralovánszky András tisztviselő helyén.

11 A hatékonyság fontos feltételét biztosította az a határozat, amely kimondta, hogy a közzétett kezdési időpont után félórával meg kell kezdeni az ülést, és legalább 20 tag részvételéhez kötötte az érvényes döntést. Az új testület nagy lendülettel látott munkához, többet ülésezett, mint elődje, többen vettek részt az üléseken, mint korábban. Különösen a bonyolultabb ügyekben a döntéselőkészítésnél jelentős szerepet játszottak a saját tagokból és a tisztviselőkből alkalmanként életre hívott bizottságok, amelyek gyakran már a következő ülésre beterjesztették javaslatukat. 1860. október végétől 1861. február közepéig 11 bizottságot alakítottak, s ez 41 személyt érintett. A bizottsági tagok kiválasztásánál nyilvánvalóan szerepet kapott a szakmai tájékozottság (leggyakrabban a jogi jártasság), de az sem lehet vitás, hogy azok, akiket a legtöbbször jelöltek a külön munkára, tekintélyt élveztek társaik előtt, s ezáltal az átalakulási folyamat helyi vezetőinek tekinthetők. Ötször küldték bizottságba Bodnár Istvánt, Dómján Sámuelt, Garay Mihályt, Májerszky Lajost, Nikelszky Mátyást, hétszer pedig Sztruhár Károlyt. A gazdálkodási és igazgatási ügyeket kivizsgáló bizottság a november 16-i választott közönségi gyűlésen azt javasolta, hogy a város a kancelláriától kérjen engedélyt a rendőri ügyek önálló kezelésére, a kisebb ügyekben bíráskodási hatáskörre. A gyűlés a javaslatot elfogadta, de a kancelláriától nem remélvén gyors eredményt, úgy határozott, hogy — inkább várva néhány napot — a hamarosan kinevezendő Szabolcs megyei főispánhoz fog fordulni.

12 Lehetséges, hogy a város vezetői megsejtettek valamit a két hét múlva bekövetkező eseményekből? Ugyanis az 1859 szeptemberében kiadott protestáns pátens két élesen szembenálló félre osztotta Nyíregyháza legnagyobb, evangélikus egyházközségét.

13 Az autonomisták nem tűrték el az uralkodó beleszólását, hanem addigi önkormányzatuk fenntartását akarták. A patentalisták elfogadták a nyílt parancsot. Ok főleg a szlovákságukat megtartani akarók közül kerültek ki, és a magyar egyházvezetési dominancia elleni eszközt látták benne. Habár az uralkodó 1860. május 15-én kénytelen volt visszavonni nyílt parancsát, Nyíregyházán nem nyugodtak meg a felhorgadt kedélyek. Olyannyira, hogy november 30-án az autonomisták nagy tüntetést rendeztek, több helyre is kitűzve a nemzeti zászlót.

14 Le akarták szedni a vasútállomás épületén lévő kétfejű császári sast (ezt azonban az egyik tisztviselő — félve a tüntetőktől — már korábban eltávolította), majd estefelé a városban bezúzták a lojalitásuktól ismert emberek lakásának ablakait. Az adófelügyelőt este 10-kor ugrasztották ki ágyából, hogy térden állva esküdjön meg: 11 Uo. 1860. okt. 26-i jkv. 88/66. hat. 12 Uo. 1860. nov. 16-i jkv. 95/78. hat. 13 Lásd Lukács Ödön: Nyíregyháza története. Nyíregyháza, 1886. 303-308. 14 Lukács Ödön szerint már november 29-én megkezdődött a demonstráció, míg a városi jegyzőkönyv november 30-ra teszi a „szomorú események" kezdetét. Ez utóbbit erősíti meg — más forrásból — Lukács Lajos.