Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Katona Béla: A pedagógiától a várostörténetig (Pályakép-vázlat a 80 éves Margócsy Józsefről)

ebben igyekezett publikációs lehetőséget biztosítani a pedagógiai és helytörténeti írások szerzőinek. Erre az időre esett saját tankönyvírói tevékenységének első korszaka is. Először a középiskolák I. osztálya számára írt olvasókönyvet Julow Viktor és Kosaras István társaságában, majd Irodalmi olvasókönyvet az általános iskolák VIH. osztálya számára, amelyben Horváth Gedeonné és Pálmai Kálmán voltak a társszerzői. Mindkét tankönyv több mint tíz kiadást ért meg. A hatvanas évektől kezdve az általános és középiskolai tankönyvek helyét a főiskolai jegyzetek foglalták el munkásságában, a neveléstudományi írások azonban folyamatosan jelen vannak tevékenységében. Több kötetre való cikke, tanulmánya, előadása jelent meg a tanárképzés kérdéseiről. Legátfogóbb műve e tárgykörből az 1984-ben kiadott könyve, A pedagógus és az élet. Összegző mű, egy hosszú és sokrétű tanári pálya tapasztalatainak összefoglalása a pedagógus hivatásról. A Tankönyvkiadó jelentette meg, de nem tankönyv a szó hagyományos értelmében. A felnövekvő tanárnemzedékek mégis többet tanulhatnak belőle, mint akárhány tankönyvből. Az irodalomtörténész Nevét az utókor számára valószínűleg várostörténeti írásai fogják leginkább és legtovább megőrizni, tudományos munkássága azonban, érthető módon, az irodalomtörténet vonzáskörében bontakozott ki. Egyetemi és Eötvös Kollégiumi tanulmányai is egyértelműen ebbe az irányba indították. Ez irányú tevékenysége főként két klasszikus prózaírónkhoz, Jókaihoz és Móricz Zsigmondhoz kapcsolódott. Először Jókai noteszairól írt tanulmánya keltett feltűnést, majd az És mégis mozog a föld c. Jókai regény sajtó alá rendezése, jegyzetapparátusa hozta meg számára az első igazi szakmai sikert. A '60-as évek elején induló kritikai kiadás a magyar filológia egyik legnagyobb vállalkozása volt. Nemcsak az ismert Jókai-kutatók vettek benne részt, szinte az egész irodalomtörténészszakmát megmozgatta. Ez természetesen egyenetlen teljesítményeket is hozott, hiszen voltak olyanok is, akik talán csak a tisztes honorárium reményében vállalkoztak egy-egy kötet feldolgozására. A többség viszont példamutató lelkiismeretességgel végezte munkáját, s a filológia magasiskolájának lehetőségeit mutatta fel. Ez utóbbiak közül is az egyik legemlékezetesebb, legtöbbször emlegetett teljesítmény Margócsy József munkája volt. Ha igazán pontosan akarunk fogalmazni, akkor úgy kell mondanunk, hogy a Margócsy-házaspáré, mert a feleség, Oberlander Erzsébet egyenrangú társként vett részt a munkában. Sőt, amikor a kritikai kiadásokban nélkülözhetetlenül fontos szövegegyeztetésekre került a sor, az összeolvasásokban a népes család szinte valamennyi tagja besegített. Az a hír járta, hogy filológus körökben sokan