Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Irodalomtörténeti tanulmányok - Katona Béla: A pedagógiától a várostörténetig (Pályakép-vázlat a 80 éves Margócsy Józsefről)

nehezteltek is Margócsyékra abban az időben, mert az És mégis mozog a föld jegyzetapparátusával olyan magasra állították a mércét, hogy azzal a „hétköznapi" irodalomkutatók nem vehették fel a versenyt. Margócsyék persze nem versenyezni akartak. Azért dolgoztak lelkiismeretesen, mert ez a „vérükben volt". A megbízást, hogy részt vehettek a kritikai kiadás munkájában, ők nagyon megtisztelőnek tartották, s meg akarták mutatni — elsősorban önmaguknak! —, hogy az akadémiai intézetektől távol, középiskolai tanárként, Nyíregyházán is lehet magas szintű tudományos tevékenységet végezni. Az első megbízás ilyen sikeres teljesítése után a szerkesztők nyilván szívesen adták volna további kötetekre is a szerződéseket, időközben azonban Margócsy József új feladatot kapott. Barátai és közeli ismerősei régóta tudták, hogy új munkahelyek csábítása miatt többször is lett volna alkalma elmenni Nyíregyházáról. Hívták a minisztériumba, alakuló új intézetekbe és máshová is, ő azonban mindig maradt. Nem az új megbízásoktól félt, a családhoz és Nyíregyházához ragaszkodott. S a végén neki lett igaza. Mondogatták is gyakran a barátai: nem akart elmenni szülővárosából, hát ide hoztak neki egy főiskolát. 1962-ben ennek lett tanszékvezető tanára, majd főigazgató-helyettese, s végül tíz éven át főigazgatója. Ez az új megbízás természetesen tudományos munkásságára is kihatott. Változott az erre fordítható idő is, s változott a tematika is. írásaiban egyre inkább a tanárképzés problémái kerültek előtérbe. Nem lett azonban egészen hűtlen az irodalomtörténethez sem, ez irányú munkásságának középpontjába azonban Jókai helyett egyre inkább Móricz Zsigmond került. Móriczról korábban is jelent meg már néhány írása, a hatvanas években azonban jól érzékelhetően ő vált kutatásainak központi alakjává. Ennek kettős oka is lehetett. Hivatalosan ugyan senki nem kötelezte erre őket, a vidéki tanárképző főiskolák mégis úgy érezték, foglalkozniuk kell régiójuk irodalmi hagyományaival is. És valóban, Szegeden jelentős Mikszáth-, Tömörkény-, Móra- és Juhász Gyula-kutatások folytak, Egerben főként Vitkovics, Gárdonyi és Bródy Sándor munkásságával, Pécsett Janus Pannoniussza] és Babits Mihállyal foglalkoztak. Nyíregyházán nyilvánvalóan Bessenyei, Móricz és Krúdy jöhetett számításba. Az első jelentősebb Móricz-tanulmánya az író nyíregyházi és Szabolcs megyei látogatásait, kapcsolatait dolgozta fel. (Móricz Zsigmond 1928-beli utazásai Nyíregyházán és környékén. Szabolcs-szatmári Szemle, 1964. 2. sz. 85-91.) A szaporodó Móricz-írások egyre inkább egy nagyobb lélegzetű mű (monográfia vagy disszertáció) készülődését sejtették. Őszintén sajnálhatjuk, hogy ez sohasem készült el igazán, hogy a megjelent résztanulmányok nem álltak össze egységes kompozícióvá. Örvendetesen megszaporodtak viszont a régió élő irodalmával foglalkozó írásai. Sipkay Barnának szinte minden megjelent kötetét recenzálta, de Váci Mihály, Galambos Lajos, Fábián Zoltán több kötetéről is írt. Sipkayról, Galambosról és Fábiánról pályakép-vázlata is jelent meg.