Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között
Ugyanebben az időszakban vették el a nagyobb bérleteket, amiről már korábban szó esett. Nagy jelentősége lett annak a kérdésnek, hogy ki a kulák, hol húzzák meg a határt a kulák és a középparaszt között. A hivatalos definíció szerint végül kulák az lett, aki 25 kat. hold földdel vagy 350 aranykoronát meghaladó tiszta jövedelemmel rendelkezett. Hamarosan elkészültek az ún. „kuláklisták" is. A korábban csak szavakban hirdetett korlátozás azonban hamarosan a gazdagparasztság likvidálásává fajult. Visszamondták hiteleiket, eltávolították őket a régi típusú szövetkezetek vezetőségéből és az alakuló tsz-ekbe sem vették fel őket. Elvették összes nagygépüket, és eleve teljesíthetetlen adó- és beszolgáltatási kötelezettséget róttak rájuk. A nemteljesítést pedig kártérítés, büntetőperek és súlyosabb esetekben akár a tiszántúli állami gazdaságokba vagy a Hortobágyra való kitelepítés is követte. Ezek ellen az intézkedések ellen megpróbáltak valamilyen módon védekezni, például földjük egy részét vagy akár egészét önként „felajánlották" az államnak, hogy ily módon lekerüljenek a kuláklistáról. Azonban ez nem változtatott a helyzetükön túl sokat, mert úton-útfélen a propaganda azt hangoztatta, hogy a kulák nem változik meg, a kulák nem nőhet bele a szocializmusba. A kulákgazdaságok likvidálása az '50-es évek elején volt a leggyorsabb ütemű. Nem egészen négy év alatt, 1953 közepére a gazdagparaszti birtokok száma az 1949. évinek 23 %-ára, területe pedig 17 %-ára csökkent. 17 Ekkor már minden hibáért, a mezőgazdasági munkákban tapasztalható lemaradásért őket hibáztatták. Az újságok durva kifejezésekkel illették őket, például „vérszopó", „elvetemült, aljas gazember". Vizsgálódásaim során számos olyan dokumentum akadt a kezembe, amelyikben a tanácsi vezetőket arra utasítják, hogy írassák össze, hány olyan gazdálkodó volt 1950. augusztus l-jén, akiknek földterülete a 25 kat. holdat vagy a tiszta jövedelme a 350 aranykoronát meghaladja, illetve hány olyan gazda van, aki földjét az államnak felajánlotta, s emiatt a következő gazdasági évben a kulákhatár alá fog kerülni. 18 Az állami vállalatok és a gépállomások ebben az időszakban munkaerőhiányban szenvedtek, és még ezért is a kulákokat hibáztatták. Egy 1950-ben kelt bizalmas körlevél, amelyet valamennyi vb-elnök kézhez kapott, arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes kulákok kedvezőbb munkafeltételekkel, illetve magasabb bérezés kilátásba helyezésével elcsábították és leszerződtették az állami mezőgazdasági vállalatok és gépállomások dolgozóit. A levél hosszasan részletezi még a munkaerőcsábítást mint bűntettet s azt, hogy mi a teendő, ha a lakóhelyen ilyet tapasztálMagyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk. Honvári János. Budapest, 1997. 540. 18 SZSZBML, XXIII. 372. Tiszalöki Járási Tanács VB iratai, 1952-1970. 2. d. 19 Uo.
