Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténeti tanulmányok - Megyetörténet - Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága 1948–1953 között
A Magyarországon 1948 után bevezetett gazdasági stratégia alá volt rendelve a háborúra való gyorsított ütemben történő felkészülésnek. 1950-től a koreai háború megindulása olyan mértékű fenyegetettségérzetet alakított ki a vezetésben, hogy számoltak a harmadik világháború kitörésével is. Figyelmük 1948-tól már az 1950ben indítandó I. ötéves tervre irányult. A terv több tucatnyi változtatáson ment keresztül, amíg elnyerte végső formáját. Minden egyes újabb változat egyre feszítettebb feladatokat tartalmazott, és a lakosságtól egyre nagyobb áldozatokat követelt. Az 1950-54-es évekre kidolgozott első ötéves terv legfőbb jellemzője az volt, hogy igen rövid idő alatt kimagaslóan gyors fejlődést kívánt elérni a gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Egyidejűleg irányozta elő a gyors iparosítást, a jelentős agrárfejlődést, a népgazdaság egészére kiterjedő modernizálást és az életszínvonal nagymérvű emelését. A terv 1951. februári változata, miközben az ipari termelés megduplázását írta elő, egyidejűleg a mezőgazdasági termelés és az életszínvonal 50-50 %-os emelését is előirányozta. A gyakorlatban ez természetesen nem valósulhatott meg. Végül a mezőgazdaság a beruházásoknak csak a 13 %-át kapta. 20 Az irreális célok eléréséhez a legfőbb eszköznek a megtakarítást tartották. Ez ugyanis egyenes arányban növeli a beruházási lehetőségeket, a beruházás és ezzel a produktív tőke növekedése pedig egyenes arányban vezet a gazdasági növekedés gyorsulásához. A belső források maximális kisajtolására épülő gazdaságpolitika legfőbb eszközei az ár- és adópolitika, valamint a beszolgáltatás voltak. Az '50-es években a parasztság minden rétegét leginkább ez sújtotta. A beszolgáltatott termékekért fizetett jelképes árak segítségével a mezőgazdaságban keletkező jövedelmek jelentős hányadát elvonták és a nehéziparba „szivattyúzták át". A beszolgáltatási rendszer szinte évről évre változott, és közben nőtt a beadási kötelezettség mértéke is. Az 1952-es gyenge termés ellenére ismét emelték a beszolgáltatást. Ennek eredményeképpen 1952 telén több százezer család maradt vetőmag és élelem nélkül. A köztudatba ez az év a „padlássöprések éve"-ként vonult be. A begyűjtési kötelezettség teljesítéséről a begyűjtési állandó bizottságok gondoskodtak. Mi is volt ez a bizottság tulajdonképpen és miben állt a feladata? Egy, 1952-ben a Begyűjtési Minisztérium Igazgatási Főosztálya által kiadott kis brosúrában a következő áll: „Az állandó bizottság a tanács tömegkapcsolatainak szerve. Azért hozták létre, hogy ezen keresztül a tanács állandóan a legközvetlenebb kapcsolatban legyen a tömegekkel... Az állandó bizottságokat azért hívta népünk állama létre, hogy biztosítsa a dolgozók részvételét az államhatalom gyakorlásáBerend T. Iván: Utak és tévutak a gazdaságpolitikában Magyarországon az 1950-es években. In: Vélemények, viták a felszabadulás utáni történetünkről. 2. köt. Szerk. Balogh Sándor. Budapest, 1987. 11. 21 SZSZBML, XXIII. 361. Nyíregyházi Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osztály iratai, 1950-1970. 7. d.
