Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

hasonlóképpen királyi rendelettel megparancsoljuk jelen levelünk által, hogy minden sóval és más áruval terhes szekereitekkel tartoztok az említett Bátor faluba menni és ott nem előbb, mint a vásáron, az árusításotok, csereberétek és kereskedésetek befejezése után, ahova akartok menni, az elmenetelre szabad tehetségetek legyen, másként tenni semmiképpen ne bátorkodjatok, különben királyi hatalmunk teljességéből meghagyjuk, hogy e királyi kegyelmünk áthágóit javaikban, amint illik, személyükben is megbüntetni. Azt is akarjuk, hogy az említett Soghfalun és Szalacson az ellentmondás minden gátja nélkül és másutt is — ahol szükséges lenne — nyilvánosan hirdettessék ki. Kelt Visegrádon Invocavit vasárnapján az Úrnak 1332. esztendejében. m. Az előbbiekben közölt négy oklevél a XV. század folyamán kétségen kívül a Báthori család ecsedi ágának birtokában volt, ugyanis Báthori András, Szabolcs és Szatmár vármegyék főispánja II. Ulászló kancelláriáján mind a négyet bemutatta megerősítés végett. Az uralkodó 1512. május 2-án kelt kiváltságlevele szerint az első (1330. évi) oklevél pergamenre írva, kettős, titkos fúggőpecséttel volt ellátva. Ebben az oklevélben Bereck fiai érdemeire tekintettel az uralkodó, I. Károly Bátor mezőváros lakóit, polgárait (cives) és vendégeit (hospites) András őseit megjutalmazandó kivette minden más bíróság illetékessége alól, őket András fiainak és örököseinek bírói hatalma alá rendelte. Egyben felmentette őket mindenféle királyi adó és szolgáltatás alól. Báthori András bemutatott még három másik, I. Károly királyi pecsétjével megerősített oklevelet is. A Bátoron keresztül utazni szándékozó kereskedők kötelesek áruikat a szerdai napon tartott hetivásárokon lerakni, és csak a vásár befejezése után mehetnek tovább. (Lásd 2-4. sz. oklevél.) II. Ulászló a négy oklevelet saját privilégiumlevelébe szó szerint átírta, Bátor mezőváros lakóit (incolae) és polgárait (cives) kiváltságaikban megerősítette. A kancellárián 1512-ben kétség nélkül mind a négy oklevelet látták, de csak kettőről mondták azt, hogy rajta van az uralkodó kettős titkos függőpecsétje. A másik kettővel kapcsolatban ez nincs megemlítve. Mikor 1537-ben Báthori András Bonaventúra névvel is illetett fia I. Jánostól újból megerősíteni kérte, ezeket nem mutatta be, csupán az Ulászló kancelláriája által átírt és megerősített oklevelet. Lehet, hogy akkor már azok nem voltak az eredeti adományos család birtokában? Ezt az 1575-ben, Czobor Imre nádorhelyettes által Eperjesen tartott oktávális törvényszék előtt folyt per alapján tartjuk lehetőnek. A törvényszéken ugyanis június 9-én Báthori Miklós országbíró, Szatmár és Szabolcs megye főispánja képviseletében személyesen megjelent vajai Ibrányi Ferenc alispán, és a nádori