Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Nyírbátorról - Balogh István: A Báthori család négy oklevele (1330–1332)

ítélőmester által személyes megjelenésre megidéztette a nádor képviselőjét, Beczenczy Kelement. Ibrányi előadta, hogy a Báthori Miklós mezővárosának előjogait illető, I. Károly kettős titkos pecsétjével ellátott kiváltságlevele annak birtokában van, holott azok igaz jogon az ő urát, Báthori Miklóst illetnék. Követeli, hogy azokat a leveleket eredetiben „ vagy legalább azok másolatait (in specie vei saltempária earundem)" a törvényszék adassa ki. Ezt hallva Beczenczy Kelemen azt válaszolta: „nagyon is igaz, hogy Károly király oklevelei nála vannak, kész is lenne azok másolatát" a törvényszék által Báthori Miklósnak jogai további megóvása érdekében másolatban kiadatni, „de az eredetieket a maga számára vissza akarja tartani", A törvényszék úgy döntött, hogy a négy, I. Károly által kiadott oklevelet nem adja vissza, „hanem csak hiteles másolatot ad róluk. "

6 I. Károly négy oklevelének 1575 után nyoma vész. Ettől kezdve különböző hiteles másolatok tűnnek fel, sőt lesz egy, de szintén káptalani hiteles másolat alapján kiadott eredeti privilégiumlevél is. Időrendben ezek közül az elsőt 1617. december 14-én az esztergomi káptalan állította ki Zeold György, Kónya Miklós, Illyés vagy Pályi Benedek bátori polgárok kérésére. A nevezettek ott mutatták be az I. János által kiadott oklevelet mezővárosuk szabadságáról. A káptalan a hiteles másolatot az eredeti visszaszolgáltatásával együtt kiadta.

7 A káptalani másolatok számát s ezzel a válaszadásra váró feleleteket szaporítja a következő, 1618. május 10-én II. Mátyás által kiadott és megerősített privilégiumlevél is. Ugyanis e napon az uralkodó „Bátor mezővárosa bírája, esküdtei és összes polgárai érdekében és személyében" elébe terjesztett folyamodása privilegialis formában kiadta és megerősítette I. Károlynak a mezőváros szabadságát biztosító, 1330. évi oklevelét. Ebben a megerősítő levélben azonban nincsen szó a másik háromról. Ez azért is feltűnő, mert nem az eredeti, I. Károly által adott oklevél, hanem az esztergomi káptalan által fentebb említett, 1617. évi hiteles másolat alapján történt a kiállítás. Az általunk ismert minden későbbi másolatban a négy oklevél mindig együtt szerepel, és eddig nem került elő olyan hitelesített másolat, amelyben csupán az 1330. évi oklevél szerepelne. Eddig tehát az tűnik bizonyosnak, hogy 1575 és 1618 között létezett egy, esetleg több olyan másolat is, amely mind a négy oklevelet magába foglalta, és talán 6 MOL, Dl. 22 478 (NRA. Fasc. 843. No. 13.). Feltehető, hogy Czobor Imre helyettes nádor számára ekkor készült az a töredékes másolat, amelyen az a feljegyzés olvasható, hogy néhai Czobor Imre nádori helyettes számára leírva az átiratból. Szövege azonos a törvényszéki átirattal, csupán az arenga néhány mondata hiányzik belőle. Lásd: MOL, Dl. 1592. (NRA. Fasc. 936. No. 3.). 7 MOL, Dl. 22 478. (NRA. Fasc. 89. No. 42.) Ez nem azonos sem a káptalannak az ekkor bemutatott, az 5. jegyzetben említett oklevelével, sem a ma is meglévővel, mert annak margóján csak annyi volt olvasható „propria domini regis". A meglévőn ugyanis ez a szöveg nincs rajta. Ugyanezt a másolatot őrzi Szabolcs levéltára, amelyet Schemberger Ferenc a XVIII. század végén, a levéltár rendezése során az 1681. évi iratok közé sorolt. SZSZBML, IV. A. 1/b. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Fasc. 99. No. 18. 1681.