Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 13. (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténeti tanulmányok - Várostörténet Nyíregyházáról - Henzsel Ágota: Nyíregyháza pusztabérlete Császárszálláson (1837–1869)

Henzsel Ágota NYÍREGYHÁZA PUSZTABÉRLETE CSÁSZÁRSZÁLLÁSON (1837-1869) A XVin. század közepén újratelepített Nyíregyháza életében több mint egy évszázadig játszottak jelentős szerepet a bérelt puszták. Károlyi Ferenc gróf már a betelepítést szorgalmazó pátensében megemlítette annak lehetőségét, hogy az elnéptelenedett helység új lakóinak maga fog majd a környező pusztákon földet bérelni, ha Nyíregyháza határa szűknek bizonyulna.

1 A telepesek néhány év múlva valóban arról panaszkodtak, hogy „ a jószág számára szolgáló legelő tekintetében szerződés szerinti bérletre kényszeríttetnek." Ennek oka Nyíregyháza gazdálkodásában és határhasználatában keresendő. A Békés megyéből és a Felvidékről érkező evangélikus vallású, többnyire szlovák ajkú lakosok földmüveléssel és állattartással is foglalkoztak, de mindkét tevékenységet az extenzív jelleg, s ezáltal a nagy földigény jellemezte. A rendelkezésükre álló határt úgy osztották fel, hogy a település belterületén kívül osztatlan közös legelőt hagytak, ez volt a pázsit. Ettől távolodva nyugat felé következtek a szállásföldek, ahol háromnyomásos művelési rendszert alkalmaztak. Állataik legeltetésére a városközeli belső legelők és a szállások ugarföldjei maradtak, de ezek területe kevésnek bizonyult. Az alföldi mezővárosokra jellemző külső legelők hiányában a rideg állattartás számára a városhatáron kívül kellett helyet keresni. A nyíregyháziaknak a legelőhiány enyhítésére bérelt földesúri puszták jelentették a megoldást.

3 A XLX. század elején körvonalazódott a városlakóknak az az igénye, hogy művelésre alkalmas földterületüket is gyarapítsák. A bérelt puszták, amelyek területe olykor meghaladta Nyíregyháza saját határának nagyságát, részben a település szomszédságában voltak, mint Sima, Királytelek vagy Császárszállás. Ezeket közelségük miatt szántás-vetéssel is hasznosították az egyébként szokásos kaszálás és legeltetés mellett. Azok a puszták, amelyek a várostól messze estek, mint Szegegyháza, Tikos, vagy Szennyespuszta, földművelésre nem voltak alkalmasak.

4 A pusztákat néhány éves, általában meghosszabbítható bérlet formájában vagy zálogbirtokként szerezték meg a nyíregyháziak. A bérleti rendszer szükségessé tette, hogy a pusztahasználat szervezett és a város 1 A telepítési pátensre több szerző is hivatkozik. Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története. Nyíregyháza, 1886. 197-198.; Éble Gábor: Az ecsedi uradalom és Nyíregyháza. Budapest, 1898. 145-146.; Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974. (a továbbiakban Cservenyák, 1974.) 12. 2 Cservenyák, 1974.21. 3 Balogh István: Határhasználat és gazdálkodás Nyíregyházán a XVIII-XIX. században. Ethnográfia, 1970. 2-4. sz. (a továbbiakban Balogh, 1970.) 255. 4 Takács Péter: A polgárosodás útján, 1848-1918. In: Nyíregyháza története. Szerk. Cservenyák László és Mező András. Nyíregyháza, 1987. (a továbbiakban Takács, 1987.) 103-164.