Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában
Iáit 147 ). Az általam vizsgált 15 fő- és alispán közül - a hiányosan fennmaradt választmányi jegyzőkönyvek tanúsága szerint - csak 9 fő (5 főispán és 4 alispán) volt tagja a kaszinó vezetésének. Azt, hogy a politikai és közigazgatási vezetőréteghez való tartozás nem jár feltétlenül együtt a helyi társadalmi életben játszott vezető szereppel, egy érdekes történet is bizonyítja: "...a közgyűlésen egy tag indítványozza, hogy Bereg vármegye általánosan szeretett, érdemdús főispánját, br. Perényi Zsigmondot válasszák meg a Kaszinó tb. elnökévé, az indítványt azonban egyhangúan elutasították azzal az indoklással, hogy a Kaszinónak tiszteletbeli tisztviselői nincsenek s a főispán amúgy is rendes tagja a Kaszinónak [...] A beregi közönség tekintélytisztelő, de nem bizantinus szellemű. Csak azért, mert valaki a főispáni székben ül, a beregi fölfogás szerint még nem szolgált rá az ilyen kitüntetésre. " 148 Tulajdonképpen Perényi Zsigmond esete is azt mutatja, hogy az adott személy kaszinóbeli pozícióját döntően megyei kötődésének erőssége határozta meg. Nem véletlen, hogy a Bereghez kevésbé kötődő főispánokat nem találjuk a kaszinó vezetői között (ténylegesen nem tag: Schönborn-Bucheim Ervin, Hagara Viktor, Beöthy Pál, Mezőssy László. Bár kivételek is akadnak: feltehetően Lónyay János sem volt tag, pedig erős kötődéssel rendelkezett, Patay András viszont vezető tag volt gyengébb kapcsolata ellenére.) Ezzel magyarázható az a szembe tűnő tény is, hogy az alispánok közül ellenben csak egy személyről feltételezhető, hogy nem játszott vezető szerepet a kaszinóban (Péchy Tamás). Ha alaposabban megvizsgáljuk a kaszinó tagjai között található 9 ember életrajzát, akkor azért az is megállapítható, hogy többük esetében szoros összefüggés van főispáni vagy alispáni kinevezésük és kaszinói vezetőtagságuk időpontja között (a kaszinónak jól felfogott érdeke volt, hogy a legtöbb esetben ne tartsa magát a fenti idézetben foglalt elvhez). A "bizantinus szellem" érvényesülése Lónyay Sándor (főispán 1889-től, a kaszinó 19 fős választmányának pedig 1890-től lesz tagja), Patay András (főispán 1906-tól, a választmány elnöke 1907től), Buttykay Ferenc (főispán 1913-tól, 1914-től választmányi tag), Jobszty Gyula (alispán 1882-től, vál. tag 1883-tól) és Gulácsy István (1905-től alispán és vál. tag) megválasztásában könnyen tetten érhető. További három személy pedig még az 1840-es években alapítóként lépett be a kaszinóba: Horváth István, Freyseysen Gyula, Guthy Ferenc. (Sőt, három főispán a választmány elnöke, illetve egy alispán a választmány alelnöke is volt közigazgatási működése idején!) 149 Az országgyűlési képviselők esetében az eredmények még érdekesebben alakulnak. A 35 megválasztott beregi honatya közül mindössze 8 személyről állítható biztosan, hogy a kaszinó választmányának is tagja volt (Pontosabb talán 6 főről beszélnünk, hisz Lónyay Sándor főispán és Freyseysen Gyula alispán az előző összesítésben már szerepeltek.) Tehát még az erős beregi kötődéssel rendelkező képviselők is csak viszonylag kis számban vettek részt a kaszinó vezetésében
