Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)
Czövek István: A közigazgatás kialakulása és fejlődése a feudális kor végéig (1001–1526)
ügyek intézője volt. Nagy Lajos halála után már a főkancellár számított a kormányzat tényleges vezetőjének, de Kanizsai János Zsigmond-ellenes szervezkedése után bonyolultabbá vált a kormányzat. Hunyadi kormányzóságától már rendi-képviseleti államról beszélhetünk, amelyben a bárók és főpapok mellett a nemesség és olykor a városi polgárság legfelső rétege is osztozott a hatalomban. Hatalmuk gyakorlásának színtere az országgyűlés volt, amely főleg a törvényhozással foglalkozott, de a király- és nádorválasztás, a hadiadók megszavazása és a hűtlenségi perekbeni bíráskodás is a hatáskörébe tartozott. Változó volt, hogy a nemesség személyszerint vagy képviselői útján vett-e részt az országgyűlésen. 1505. szeptember 28-án a rákosi gyűlésen például Szabolcsot Parlaghi Menyhért és Petri Derzsi Kelemen 7 , Szatmárt Kende Miklós, Csaholyi Bertalan, Gacsályi György és Szepessy József képviselték. 1 * A királyi tanács, ahová a résztvevők — a Jagelló-korban köznemes ülnökök is — névre szóló meghívót kaptak, általában egyidőben ülésezett az országgyűléssel. Lassanként a királyi tanács az országgyűlés felső táblájává alakult A vármegyék élén Szent István uralkodásától kezdve várispán állt, akit a király maga választott az apjához és hozzá szegődött törzsek, nemzetségek fiaiból, vagy a Nyugatról bevándorolt fegyverforgató jövevényekből. Elsődleges feladata a királyi jövedelmek behajtása volt, aminek az egyharmadát élvezte szolgálatai fejében. Felügyelője, bírája, katonai vezetője volt a várnépeknek, várjobbágyoknak. Szerepénél és származásánál fogva gyakran tartózkodott a király kíséretében, amikor is az udvarispán lépett ideiglenesen a helyébe. Az ispán katonai segítői a hadnagy és a várnagy, akik közül az előbbi a hadbavonuláskor, az utóbbi a várban volt a jobb keze. A tizedekbe és századokba osztott várnépeket a tizedesek és száznagyok vezették. Ezeket a tisztségeket az ispán által kiválasztott várjobbágyok töltötték be. A vármegye igen jelentős szerepet kapott az igazságszolgáltatásban, hiszen saját területén bírósági fórum is volt. 9 Az egri, váradi, leleszi káptalan mint hiteleshelyek terjesztették ki hatalmukat a világi bíráskodással együttműködve a megye területére. A Váradi Regestrumban fennmaradt perleírások értékes adatokat szolgáltatnak az ítélkezés módjáról és az abban résztvevőkről. "Beitek (Betuc) falusi Pál megvádolta a Batár falui összes flandriait testvérének, Benedeknek meggyilkolásával. Mivel az említett flandriaiak nem tagadtak, hanem kijelentették, hogy azt latorsága miatt ölték meg, Ézsau (Esau) ugocsai (de Húgosa) ispán, a király rendelkezése szerint írtélve, Márton nevű poroszlója által tüzes vassal való ítéletre küldte Váradra, ahol Pál, miután vitte a vasat, megigazolódott. 10
