Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Czövek István: A közigazgatás kialakulása és fejlődése a feudális kor végéig (1001–1526)

A vármegyerendszer a trónviszályok, királyi birtokadományozások következtében bomlásnak indult. A renddé szerveződő nemesség megyei önkormányzata ezzel párhuzamosan kezdett kiépülni. Megyénk területén a honfoglalás előtti várak helyén kiépült, kereskedelmrkiváltságokkal felvirágoztatott, vagy telepített városok egyaránt voltak. Különös figyelmet érdemelnek az utóbbiak, hiszen lakosaik magukkal hozták és királyi kiváltságként megőrizték jogszokásaikat, amelyeknek igen jelentős hatásuk volt a magyar városfejlődésre. Az első szabadalomlevelek egyike a szatmári német hospeseké, amelyet 1230-ban II. Endre adományozott nekik. Ebben biztosította számukra a szabad bíró választás jogát. Csak a királynak tartoztak szolgáltatásokkal, aki kinyilvánította: "Kivettük őket minden bíró igazságszolgáltatása alól, a bíráskodást csak magunknak, és az éppen hivatalban lévő tárnokmesterünknek tartva fönn." Papjukat is maguk választhatták és a tizedet megválthatták pénzben, kévénként tizenkét dénáron. Vámmentes révük volt a Szamoson, ami bizonyos védelmet nyújtott a környék urainak hatalmaskodásával szemben.

11 1248-ban kaptak kiváltságlevelet a beregszászi hospesek. Hasonló jogokat nyertek, mint a szatmáriak, de megfogalmazódott a letelepedés szabadsága, mint a tatárjárás utáni tudatos népességgyarapító politika bizonysága. Ennek jegyében fogant a többi kiváltság is, úgy mint: az erdők és legelők ellenszolgáltatás nélküli használata, a szombatonkénti vásártartás, a lakosok egyazon szabadsága, a vagyonukkal való szabad rendelkezés és a végrendelkezés joga.

12 Szűkkörű önkormányzata lehetett a községeknek a földbirtokos érdekeit nem keresztező belső ügyeik intézésére, de uruk minden jelentősebb esetben fenntartotta magának a döntés jogát. Az úriszék intézménye jogosította fel arra, hogy ítélkezzék jobbágyai felett, s pallosjogot is nyerhetett. A jobbágyok fellebbezhettek ugyan a serdiához. Minden falu maga alakította ki szokásjogát, az u.n. falutörvényt. Az önkormányzat vezetője a bíró volt, akinek a nagyobb lélekszámú falvakban az esküdtek voltak a segítői a faluszékén, az igazságszolgáltatás fórumán. Ha a bíró tevékenysége elégedetlenségre adott okot, a közösség elmozdíthatta a helyéről.

13 2. A nemesi vármegye, a vármegyei önkormányzat kialakulása, szervezete, működése. A királyi vármegyerendszer igen hamar bomlásnak indult a trónviszályok, belharcok, a várbirtokok eladományozása következtében. Fokozottan igaz ez Szabolcs és Szatmár vidékére, mivel az országnak ez a területe gyakran jutott a korona várományosainak birtokába, és így ellenségeskedések színtere volt. I. András uralkodása idején Béla, majd az ő fiai, Géza és László voltak az északkeleti országrész urai. Kálmán király Álmosnak adta a Tiszántúlt. A tatárjárást átvészelő megyék IV. Béla alatt István ifjabb király hatalma alá kerültek.

14 A trónkövetelők és az uralkodó is birtokokkal jutalmazta híveit. így például a Kaplon