Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Mandrik, Ivan: Agrárproblémák Kárpátalján a XIX. század végén és a XX. század elején

te, hogy 87079 korona adó folyt be a megyében, az adósság pedig 1 035 385 korona.

14 Az államhatalmi szervek különböző módszerekkel igyekeztek behajtani a hiányzó összeget. Letartóztatások, fogdák, tulajdonok elárverezése — mindazon eszközök között szerepeltek, amivel az adótartozásokat behajtani igyekeztek. A parasztság lázadozott az adórendszer ellen, követelték a progresszív földadó bevezetését. A bevételek egy részét a tanítók, bírók, jegyzők, orvosok, őrök, erdészek és más közalkalmazottak fenntartására fordították. Például 1905-ben a Munkácsi járás Pisztraháza (Pisztrjalove) községében a lakosság a mezőőrök fenntartására 1069 koronát fizetett ki.

15 E dolgozat keretében nincs lehetőség arra, hogy több egyéb okot vizsgáljunk meg, melyek a vidék mezőgazdasági elmaradottságának okait feltételezték és ösztönözték az agrár túlnépesedést. Ezek közül meg lehet említeni az alábbiakat: áru- és pénzviszonyok fejletlensége, szükséges tőkebefektetések hiánya, az ipar alacsony fejlettségi szintje, háziipar, közlekedés elmaradottsága. Ezekhez járult még a patriarchális gazdálkodás megmaradása, az alacsony szintű mezőgazdasági technika, rossz földminőség, a földművelés szerkezete, az állattartás rossz hozama, a természetes legelők és poloninák (hegyi legelők) kis kihasználtsági foka. Ugyancsak hozzájárult még a falusi konzervativizmus, uzsora, ivászat - és a parasztság teljes kizsákmányolási rendszere. Negatív hatásként jelentkezett a mezőgazdasági termékek fogyasztási piacának hiánya, kevés város kis számú lakossággal. így Ungvár város lakossága az 1850. évi 6677 főről 1890re 11 793 főre növekedett, Munkácsé 6005-ről 10 53l-re, Beregszászé 3297-ről 8078-ra.

16 Több város gyakorlatilag nem volt. Még a városi lakosság is szoros kapcsolatban állt a mezőgazdasági termeléssel, részben kielégítették szükségleteiket a háztáji gazdaságból és üdülőkertekből. Alakosság nagy része életének állandó velejárója volt a hiány, sőt az éhség, leggyakrabban pedig az állandó feszültség. A helyzet még a XX. .század elejére sem változott meg. Ezt kénytelenek voltak elismerni a helyi hivatalos szervek is. így, 1902-1903-ban a Hegyvidéken éhség uralkodott. Kormányzati segélyként a legalacsonyabb áron árusítottak kukoricát, amelyet 36 ezer családnak szállítottak 240 lakott helységbe.

17 De amint azt az újság is megírta, még ezt követően is 20 ezer főnyi lakosság 30 településről egy darab kenyér nélkül maradt.

18 1909-ben Bániczki Ede képviselő a magyar parlamentben a földművelési miniszterhez fordult és felvetette a hegyvidéki ruszin lakosság körében uralkodó éhség kérdését.

19 Az "Az Est" újság szerkesztője írja, hogy a magyar lakosságnak fogalma sincs, milyen szegénység uralkodik Ökörmező (Mizshirja) vidékén, ahol számos család évtizedeken keresztül nem eszik húst, és csak zabkenyeret esznek.

20 Ilyen volt a helyzet a hegyvidéken. Nem sokkal jobb az élet a síkvidéken sem. Olexandr Tezlovics tanító keserűen ír az éhségről, mely a Nagyszőlősi járás Tiszahetény (Hetinya) községben uralkodott, ahol az iskolások 90%-a nem lakott jól kukoricakenyérrel sem.

21