Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gyáni Gábor: A napló mint társadalomtörténeti forrás

a munkácsi várat, csak az építést irányító kőművesmestert kellett Würzburgból hívnia.

29 A további bevándorlást azonban lelassították az időközben kialakult gazdasági körülmények, valamint az, hogy az uradalom falvaiban élő helyi ukrán lakosság létszáma jelentősen növekedett. A bevándorló német családok éppen ezért az ezt követő években már csak a városoktól távolabb eső falvakban telepedhettek le. Szarvasházára (Zsdeneve) 1855-ben 9, Szidorfalvára (Hrabove) 1877-ben 15, Puznyákfalvára (Puznyakovo) 1878-ban 18 német család költözött. A XIX. század végén azonban már nem volt jelentős német bevándorlás a munkácsi uradalom területére. A német telepesek Kárpátaljára (elsősorban a munkácsi uradalomba) nem politikai, hanem gazdasági okok miatt vándoroltak be. A bevándorlók magas szintű technikai, kulturális és erkölcsi értékrendet hoztak magukkal. Többségük tudott írni és olvasni. 1731 elején egy kiváló orgonista és kántor, Johan-Ádám Ottó, majd egy elismert würzburgi orvos, Stirle is Munkácsra érkezett.

30 1732-ben telepedett le Munkácson Uljájn iskolai tanító, aki munkája elismeréséül évente 4 hordó sört kapott ajándékba.

31 Reder építészt aki 1746-ban két gyönyörű térképet készített Munkácsról Würzburgból hívták azért, hogy a munkácsi vár helyreállítási munkálatait irányítsa.

32 Az új hazában a kedvező lehetőségek mellett a német bevándorlóknak különböző nehézségekkel is szembe kellett nézni. 1732-ben pl. a Schönbornba (Kerepec) letelepedett 30 német család közül 8 nem kapta meg az ígért földterületet, így kénytelenek voltak más faluba átköltözni. Itt egyébként a német telepesek 1739-ben csak annyi szántófölddel és legelővel rendelkeztek, amennyit maguk tisztítottak meg a bozótoktól, cserjéktől és az erdő maradványaitól. Nemcsak arra panaszkodtak, hogy szántóföldet nem kaptak, hanem arra is, hogy a legelő olyan kevés, hogy 3 éven át szénát is kénytelenek voltak vásárolni. A kiskerepeciek pedig az ígért szőlő területekhez nem jutottak hozzá.

33 A Nyírhalomba (Berezinka) települtek még nehezebb helyzetben voltak. Földjük igen rossz volt, semmit sem termett. Allataik sem voltak a legelők alkalmatlansága miatt, így szervestrágyával sem tudták javítani a talaj minőségét. Az Óhazától elszigetelődve nem is érezték jól magukat, úgy vélték, "vademberek közé" kerültek.

34 Nehezítette a telepesek körülményeit, hogy falvaik kis szigetecskéket képeztek az ukrán falvak között, és hogy új lakóhelyükön nem voltak katolikus templomok, papok, iskolák és tanítók. Felső- és Alsó-Schönborn (Felső- és AlsóKerepec) telepesei arról írtak panaszlevelükben, hogy mintegy 13 év múltán sem hallanak imát, mert a legközelebbi katolikus templom Munkácson van. Falujukban nincs tanító, a gyerekek nemhogy a Tízparancsolatot nem ismerik, de "sem olvasni, sem írni nem tudnak", és szüleik nem véletlenül mondják, hogy "még vadabbakká nőnek fel, mint az oroszok".

35 Az említetteken kívül még egy komoly veszély is fenyegette a betelepülőket: a himlőjárvány, ami 1742. február 12-én