Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Pavlenko, Georgij Vasziljevics: A németek letelepedése Kárpátalján a XVIII–XIX. században

gás is működött. - Debreceni kollégája tervét követve végeztette el a Morgó, az ekkor központosított nagy temető parcellázását: az utaknak kettős, kanadai nyárfasorokkal való szegélyezését, a vastéglákból épített, egy-egy reliefdiszítéssel ellátott hosszú kerítést az impozáns kapuval. Szervezte, támogatta új középiskolák megnyitását: amikor lehunyta a szemét szülővárosának nyolc középiskolája volt, túlnyomólag az egyházak kezelésében, fenntartásában. Nincs itt hely mindazoknak a társadalmi egyesületeknek a felsorolására, ahol elnökként, részvevőként megjelent, a jó törekvéseket segítette. A legrégibb bizonyára az 1944-ig működött Polgári Olvasó Egylet utolsó éveiben pedig talán a Bessenyei Kört segítette leginkább. Találó a megállapítás, hogy ő maga nem volt művelője a körben folytatott művészetek egyik ágának sem, de értette, érezte, tudta, hogy szakosztályainak működését szakadatlanul támogatnia kell, kiállításaiknak a városháza dísztermét fel kell ajánlania, a hangversenyeken jó példával előijárva kell résztvennie. Elnöksége idején lendült fel újra a Kör aktivitása a háború utáni pangó évtized múltával és megindult egy önálló folyóirat is a Kör kiadásában, az 1944-ig megjelent Szabolcsi Szemle. - Kiss Lajos múzeumigazgató javaslatára látott vendégül a város a harmincas évek elején nyaranta 5-6 festőnövendéket, Rudnay mester tanítványait egy valóságos művésztelep kialakításának kezdeteként. Halála ennek a szép kezdeményezésnek is végét jelentette, a háború után is csak jóval később indult újabb, tartósabb folytatás. 1933 januárjában ünnepelték polgármesteri működésének 15. évfordulóját. Ekkoriban azonban már gyakran érték őt támadások is. 1933 nyarán, a Szabolcsi Hétfő c. lap júl. 24-i számában "Nyíregyházi csendélet" címmel közölt támadást gazdálkodási szabálytalanságokat emlegetve a képviselőtestületben a város autójának tartását tartották szabályellenesnek. Ez utóbbit hamar kivédte: megvolt a belügyminiszteri engedély erre a speciális beruházásra. Az újságíró ellen sajtópert indított, maga ellen az alispánnál fegyelmi vizsgálatot kért. A perben elsőfokon 15 napi fogházat mértek az újságíróra, a tábla ezt 1500 pengő pénzbüntetésre változtatja, hangsúlyozván, hogy a felhozott vádakat az újságíró nem tudta bizonyítani. Majd a Kúriáig is eljut az ügy: az ítéletet enyhítették azzal az indokkal, hogy a cikk nem terjedhetett széles körben, mert a kiadótulajdonos még "időben" megtiltotta, hogy a szám kikerüljön a nyomdából. A spanyol-járvány után maradt szívzavarok alkalmilag felerősödtek. 1934 nyarán még melegen ünneplik annak 25 éves évfordulóját, hogy városházi tisztviselő lett, de már októberben leállíttatja a minden évben szokásos Kálmán-napi ovációt. Régebben ilyenkor a tűzoltók fáklyás felvonulást rendeztek, a helyőrségi katonazenekar szerenádot adott: most még a városházi "fogadás" is elmaradt, csak egy kitett ívre írhatta alá a nevét minden jókívánsághozó. A szűk családi körben töltött karácsonyi napok után, 27-én délelőtt kissé későbben indult a hivatalba, a félúton felbukott, s mire orvos érkezett, az már csak a beállott halált állapíthatta meg.