Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

M. Oberländer Erzsébet: Három nyíregyházi polgármester. Adalékok a nyíregyházi Bencs család egyik ágának történetéhez

zeskalácsos és gyertyaöntő iparát. Egy napon viaszt forralt, gyertyaöntéshez ké­szült: levéve a fazekat, az égő folyadékot magára öntötte. Másnapra belehalt égé­si sebeibe 1915. június 15. /Szabolcsvármegye, 1915. jún. 16-17. sz./ 1.1.1.3. Bencs László szül. 1863. máj. 14. Megh. 1869. 1.1.1.4. Bencs Erzsébet ÍEMzI szül. 1865. jún. 12. Házasságot kötött az akkor már nyíregyházi lakos Oberlaender Károllyal, /nem ismert okból Debrecenben, 1884. dec. 11-én/, aki Gölnicbányán született 1858. aug. 20-án, O. János kékfestő és Flachbarth Anna Mária fiával. - AGöbl­Wágner vasgyárosok társaként jött Nyíregyházára, később városi tisztviselő: adó­tiszt, árvapénztári ellenőr-könyvelő. Egy ciklusban lakókörzetének választott képviselőtestületi tagja. Felesége 30 éves korában meghalt 1895. dec. 19-én. Há­zasságukból két fiú maradt: Gusztáv és László. - Oberländer másodszor házaso­dott Oszwald Vilmával: vele, 1909 végén visszaköltözött a Felvidékre. 1.1.1.5. Bencs András szül. 1866. dec. 6., megh. 1872. jan. 22. 1.1.1.6. Bencs György szül. 1869. febr. 24. Házasságra lépett 1894. febr. 5. Papp Rózával. Pékséget tanult, később lakatos az Irsai /eredeti néven: Oberländer/ - féle vasgyárban. * * * 1.1.5.1. Bencs Mária /Mariska/ szül. 1873., megh. 1911. márc. 17. Házas­ságra lépett 1897. júl. 10-én Prok Gyulával /l 870-1923/, P. András és Bálint Er­zsébet fiával, aki itt gimnazista és éppen azzal az osztállyal nőtt fel, amelyik elő­ször tehetett érettségit a főgimnáziumban, 1888-ban. Jogot végzett, majd ügyvé­di vizsgát tett. Itthon a híres Heumann Ignác irodájában szerzett kellő gyakorla­tot, majd önálló irodát nyitott. Közéleti érdeklődéseként a Nyírvidék munkatársa lett, majd 1897-től, a sógorává lett Ballá Jenővel megindította a Nyíregyháza c. hetilapot. Később 1920-22-ben az általa alapított Nyíregyházi Déli Hírlap felelős szerkesztője. Harcos, vitakész zsurnalista, cikkeivel mindig a város fejlődését igyekezett, -akár ellenzékben is- szolgálni. Szerepe volt a polgári leányiskola fej­lesztésében, hosszabb ideig az evangélikus egyház iskolaszékének és a fiatal evang. leánygimnázium igazgatótanácsának elnöke, utolsó éveiben az egyház fel­ügyelője. Súlyos betegségben, hosszan lappangó tuberkulózisban halt meg 1923. ápr. 13-án. Az evang. templomból temették, s amikor a gyászmenet elindult, ha­marosan megállt a Luther utca 13. sz. házuk előtt - tiszteletadás okából. - Ez a ház még a közelmúlt évtizedekben is mindig Prok-házként szerepelt beszélgetések­ben, sőt hivatalos iratokban is. A múlt század nyolcvanas éveiben épült: a Prokok és rokonságuk lakott a nagy dufartos épületben, P. Gyula halála után nem sokkal, 1926-ban, a város vette meg a 645 négyzetméternyi beépített területű, tekintélyes nagyságú házat: intézmények, közületek elhelyezésére. Félévszázadon át főleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom