Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Gaál Ibolya: Hadigondozási ellátás Szabolcs és Ung valamint Szatmár-Bereg vármegyékben, 1914–1950

Gaál Ibolya HADIGONDOZÁSI ELLÁTÁS SZABOLCS ÉS UNG, VALAMINT SZATMÁR-BEREG VÁRMEGYÉKBEN 1914-1950 A magyar hadigondozás az 1848-as szabadságharcra nyúlik vissza. Kossuth Lajos hívta fel a béna hadfiakra a figyelmet. Az abszolutizmus idején a rokkantak érdekében semmilyen intézkedés nem történt. Csak a kiegyezés után foglalkoztak az agg honvédekkel. Az 1866-os porosz-osztrák háború után Nagyszombaton létesült részükre az első rokkantház. Az I. világháború a rokkantak ellátása szempontjából teljesen készületlenül találta az országot. Korszerű törvény nem volt. A háború nyolcadik hónapjában még azon vitatkoztak, hogy ki illetékes az intézkedésre. A hadigondozás szervezettsége az 1914-18-as világháború elindulásától kezdve nagyon sok változáson ment keresztül. A háború első két évében az 1875. évi LI. tc. 79. és 80. § szellemében folyt a "gondozás". Főként a polgári jellegű hatóságok és szervek kezdeményezésére időrendi sorrendben a "Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság" jött létre 1914-ben a magukramaradt idős, rokkant hadfiak megsegítésére. Ezt követően - 1915-ben - az ennek helyébe lépő "Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal" igyekezett a gondozást ellátni. A Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság pontosan körvonalazott feladatkör nélküli, sok tekintetben inkább csak társadalmi szervezet volt. Feladata főleg a rokkantak utókezeléséből és új életpálya felé történő irányításból állt. A Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatalt az I. világháború második évében a 3300/1915 M.E.sz. rendelet alapján hozták létre. Feladata a csonkított, béna és belbeteg katonák orvosi utókezeléséről, mesterséges testrészekkel való ellátásáról és gyakorlati oktatásáról való gondoskodás lett. Csak a háború harmadik évében szervezték meg az Országos Hadigondozó Hivatalt, amely már átfogóbb intézkedésekre törekedett, de a hadigondozási pénzellátás szabályozása a háború évei alatt nem került hatáskörébe. Az 1917-ben a 900/1917 M.E.sz. rendelettel életrehívott Országos Hadigondozó Hivatal /Bp. VI. Vilmos Császár u.37.sz./ a hadirokkantak és családjaik, valamint a hadiözvegyek és hadiárvák gondozásával és országos irányításával foglalkozott. Elnöke gróf Teleky Pál volt.