Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

választása Lónyay miniszterelnök határozott közreműködésének eredménye volt. "

91 Ezen megállapításokat lényegében a beregi választások is alátámasztják. A vármegye mindig is a legszilárdabb támaszát jelentette a Lónyay-családnak. Az 1865-től 1910-ig terjedő időszak 14 képviselőválasztásából 12 alkalommal a család legalább egy tagja mandátumhoz jutott a megyében, sőt három ízben két Lónyay is elnyerte a beregi választók bizalmát (Szabolcsban talán a Kállaycsalád rendelkezett hasonló pozíciókkal). A négy választókerület közül különösen a mezőkaszonyi és a tiszaháti kerület polgárai szavaztak előszeretettel a Lónyayakra, ez részben azzal magyarázható, hogy a család központi birtokai is ezeken a területeken helyezkedtek el. Az 1872-es választásokon a beregi választók jóvoltából Buday Sándor, Horváth Károly, Lónyay József és Lónyay János került be a magyar képviselőházba. Érdekes azonban megfigyelnünk, hogy az előző ciklusban itt mandátumot szerző Lónyay Menyhértet és Lónyay Gábort már nem találjuk az újraválasztott beregi képviselők között. Ennek oka pedig a család tudatos személyi politizálásában kereshető. Lónyay Menyhért miniszterelnökként bízva saját tekintélyében egy nagyobb és "előkelőbb" megye képviselői helyéért szállt harcba. Célja feltehetően az volt, hogy a biztosra vehető beregi mandátumot feladva egy ellenzéki pozsonyi kerületben erősítse a kormánypárt pozícióját, egyúttal Beregben helyet hagyjon a család más tagjainak. Tulajdonképpen ezzel magyarázható Lónyay Gábor döntése is, aki 1869-es beregi megválasztása (pótválasztáson) ellenére mégsem indult ismét a megyében. Inkább visszatért Zemplén megyébe, ahová életének számos szála kötötte: Zemplénben született, itt volt aljegyző és szolgabíró, majd 1835 és 1875 között egy ciklust kivéve megyéjét képviselte a törvényhozásban.

92 Lónyay Gábor tehát zempléni mandátumával növelte a család országgyűlési befolyását, beregi helyét pedig - Menyhérthez hasonlóan - szintén rokonainak engedte át. Helyettük a tiszaháti kerületben a megye jól ismert nagyhatalmú személyisége, Lónyay János beregi főispán vállalta a választási küzdelmet. Megválasztatása tekintélye, családi kapcsolatai és a vármegyei apparátus segítsége folytán egyértelműnek tűnt. Lónyay János főispáni tisztségéről sem sietett lemondani ezzel is kikényszerítve saját győzelmét. "Több választó polgár" aláírással az egyik beregi ellenzéki lap egy a főispánnak címzett nyílt levelet közölt, mely jól érzékelteti a választás hangnemét és részletesen beszámol a főispánt támogató csoport által alkalmazott törvénytelen eszközökről: "Honnan van az, hogy méltóságod megyei főispán létére felléptette magát kormánypárti képviselő jelöltnek? s honnan az, hogy le sem téve főispáni hivatalos állását hivataloskodása alatt az alsóbb tisztviselői közegek... letett hivatalos esküjök és a törvény szentsége ellenére hivatalból korteskednek részére?... Honnan veszik az alatta álló tisztviselők a megyeházából kikerült 'Lónyay János '-féle zászlókat és párti jelvényeket s honnan azon roppant pénzösszeget, mely házról-házra, falu-