Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában

ról-falura méltóságod szakála s rovására, etetés-itatás és vesztegetésekre saját neve alatt szerte szóratik? " 9i A levél több megyei tisztviselőt név szerint is meg­említ. A főispán mellett korteskedők közül Horváth István alispán és Jobszty Gyula szolgabíró neve cseng ismerősen. A sikeres választási hadjárat számukra is jelentős eredménnyel végződött. Horváth István hamarosan a tisztségéről végül is lemondó Lónyay János helyére lépett és egy évtizedre Bereg megye főispánja lett, Jobszty Gyula pedig először főjegyző, majd néhány év múlva már alispán volt. Lónyay János győzelme azonban nem volt fölényesnek nevezhető. Ellen­fele Uray Miklós - apja az 1840-es években alispán és országgyűlési követ, ő ma­ga pedig egy rövid ideig beregi főszolgabíró - csak kevesebb mint kétszáz szava­zattal maradt alul (1875-ben azonban újra indul és ekkor már sikeresen szere­pel).^ A mezőkaszonyi kerületben a Lónyay-család Menyhért és János öccsét, Lónyay Józsefet küldte harcba a képviselői mandátumért. A sokat betegeskedő és végül családot sem alapító testvér már 1869-ben (pótválasztáson) bekerült a kép­viselőházba, most pedig Füzesséry Géza ellenében is megismételte győzelmét. 95 (Érdekes azonban megemlíteni, hogy majdnem ötszáz választó tartózkodott a sza­vazástól.) Sőt 1875-ben szintén helyet foglalhatott a törvényhozás épületében. Az ellenzék jelöltjeként induló Füzesséry Gézának viszont erre a megtiszteltetésre egészen 1881-ig várnia kellett. A felvidéki kerületben győzelmet arató Buday Sándor ugyancsak a Lónyay-család hívének számított. Buday, aki 1863-1866 között a megye ideigle­nes főispáni helytartója volt, a kiegyezés után a Lónyay Menyhért által vezetett pénzügyminisztérium miniszteri tanácsosa lett (azaz Lónyay egyik közvetlen munkatársa), lányainak egyike pedig később majd Lónyay Gézához megy felesé­gül, aki maga is beregi képviselő lesz. Ismertsége ellenére csak szoros küzdelem­ben tudta kiharcolni képviselői helyét, viszont azt a következő ciklusban is sike­rül megtartania. Egyedül Horváth Károly személyével kapcsolatban nem sikerült olyan adatra bukkannunk, mely összefüggésbe hozható a Lónyay-családdal. A névazo­nosság és a források szűkszavúsága miatt azonban életrajza egyáltalán nem volt rekonstruálható, így nem is zárható ki egy a Lónyayakhoz fűződő szorosabb vi­szony lehetősége. Megválasztása mindenesetre külső segítséget igényelt, az el­lenjelölt ugyanis az ellenzék részéről Péchy Tamás főjegyző volt (tehát a megyei tisztikar kisebb része nem a kormánypárt oldalán állt): "...a munkácsi választóke­rület mint balpárti jelöltet felléptetve oly lelkesedéssel sorakozott melléje, hogy az azon kerület hatalmával uraló összes uradalmi tisztség erőszakoskodásai s a kormánypárt és közegeinek minden rendelkezésre álló pressióinak alkalmazásba hozatala s teljes erőfeszítése kellett ahhoz, hogy ellenében néhány szavazattöbb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom