Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

vazás öt láb (1,58 m) hosszú és egy hüvelyk (2,634 cm) átmérőjű pálcákkal történt. A választó, miután a küldöttség előtt megjelent, s nevét feljegyezték, az elnöktől egy pálcát kapott. Egyedül lépett a tégla- vagy deszkafallal, függönnyel elválasztott szavazóhelyiségbe és az ott felállított, a képviselőjelölt nevével és pártjának színével jelölt ládák egyikébe dobta botját - voksát. (A Deák-párt színe általában a vörös, baloldaliaké a fehér. A tiszalöki választáson a Deák-párti Kállay Gusztáv "zöld tartályán" arany színnel díszelgett a Kállay név, Szomjas József vörös színű ládáján fehér táblára vörös színnel írták a balközép párti politikus nevét.)

56 Egy láda a tervek szerint 5200 bot, vagyis - a kisvárdai választókerület kivételével - bármely választókerület összes szavazatának befogadására alkalmas lett volna. A választási jegyzőkönyvek tanúsága szerint az elkészült ládák nem érték el a kívánt nagyságot: a szavazás során a kisvárdai, tiszalöki, és nyírbátori választásokon használt ládák több ízben megteltek. Több szavazópálcát ekkor a bizalmi férfiak jelenlétében az elnök vezetésével kivettek, és megszámolva a végső összesítésnél az illető képviselőjelölt részére könyveltek el. Tiszalökön a kivett pálcákat egy másik ládába zárták, Kisvárdán azonban a fel nem használtak közé tették, ami azt mutatja, hogy itt, elegendő szavazóbot sem állt rendelkezésre.

57 A ládákat szabvány szerint felnyitható fedéllel, oldalukon 5 láb magasságban egy vízszintesen vágott, 6 láb (1,8 m) hosszúságú, másfél hüvelyk (3,9 cm) szélességű perselyszerű nyílással és 3 lakattal kellett ellátni. A nyílás alatt a pálcák leengedésére egy 6 hüvelyk (15,8 cm) széles deszka szolgált. A lakatok kulcsai közül egy az elnöknél, a másik kettő a "pártbeli bizalmi férfiaknál" volt. Ha a ládákban a pálcák fennakadtak, az elnöknek, a két bizalmi jelenlétében jogában állt a ládát kinyitni, és a pálcákat megigazítani. A szavazás végével a pálcákat - a törötteket nem véve figyelembe - nyilvánosan összeszámolták.

58 A botok és a szekrények elkészítésének feladata a választmány elnökére, Bónis Barnabás alispánra hárult. A szavazóhelyiségek felállítása pedig a kerületek választási elnökeinek gondja volt. A titkos választás teljes költségei a megyében 2359 Ft 18 kr-t tettek ki, s ezzel jóval meghaladták azt a 296 Ft 22 kr-os öszszeget, amelyet a Belügyminisztérium a maga költségvetéséből hajlandó volt fedezni.

59 A választási költségek kérdése később hosszan elhúzódó pereskedés forrása lett a ki nem fizetett vállalkozók és a választási elnökök, a választási elnökök és a Központi Választmány, az alispán, végül az alispán és a belügyminiszter között! A kacifántos történet végül az 1876. évi XXVI. tc. 3.§-ával zárult, amely felhatalmazta a belügyminisztert, hogy "Szabolcs megyében 2093 Ft, Heves és Külső-Szolnok t.e. vármegyékben pedig 2360 forintnyi fedezetlenül maradt költségeket is kiegyenlíthesse..." Itt azonban meg kell állnom egy pillanatra, mielőtt rátérnék a szavazás lefolyásának és eredményeinek ismertetésére. Miért vállalt a vármegye ekkora adósságot botok, szavazóládák elkészíttetésével, ha nem volt biztos abban, hogy a Belügyminisztérium fedezni fogja