Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Szilágyi László: Egy titkos parlamenti választás Szabolcs vármegyében (1872)

költségeit? A Központi Választmány tagjai előtt sem volt kétséges, hogy ez az utolsó választás, amikor még a régi, szélesebb választójogot biztosító 1848. évi V. tc. alapján, a lehető legtisztább körülmények között mutatkozhat meg a vármegye ellenzéki politikai beállítottsága. A titkos szavazás lehetőségét tehát mindenképpen meg kellett ragadni, s hogy a szavazás eszközei nem a jóval olcsóbb cédulák lettek, hanem hatalmas botok, annak okai, véleményem szerint praktikus és esztétikai szempontokban is gyökereztek. A cédulák hamisítására - ahogy botok gyártására is - bárki számára könnyen nyílik lehetőség (a pecsétek használata itt mit sem segít), de az elkészült, hamisított példányokat egy ember nagyságú bot formájában bajosan lehet a választóhelyiségbe csempészni, kabát alatt elrejteni. Ráadásul a bot, amely a választásokon sokszor, mint tiltott fegyver került elő, vagy mint a fenyítés eszköze csattant egykor a jobbágyok fenekén, most új, méltó szerepkörben tűnt fel, jelképezve a kardforgató nemesi világ sétapálcás polgári életbe történő békés átmenetét, az új, népképviseleti, demokratikus elv férfias erejét. A Belügyminisztériumban tudtak a vármegye átlagostól eltérő gyakorlatáról, ellenlépéseket mégsem tettek. Amikor Szőgyéni Emil felszólalt a titkos szavazás ellen, a minisztérium csupán atyai intésben részesítette a vármegyét: ha a választások rendje bármilyen mulasztás, előzetes intézkedés hiánya miatt csorbát szenved, a felelősség egész súlya a Központi Választmányt, illetve a választási elnököt terheli!

60 Valóra váltak-e a megyei politikai elit választásokhoz fűződő reményei? A nyírbátori kerületben a Deák-párti br. Vécsey József és Gencsy Károly, a Balközép politikusa mérkőzött egymással. Dégenfeld Gusztáv választási elnök a jegyzőkönyv tanúsága szerint 75 legényével (3 szakasz) csak nehezen tudta fenntartani a rendet. Az izgatottság már-már tettlegességekbe csapott át, a titkos szavazás illúzióvá vált. A csendbiztosokat és a bátori járás szolgabíráit a báró úr pártján álló "művelt osztályú egyének" akadályozták munkájukban, egy pandúrt pedig helyben is hagytak. Gencsy Károly párthívei közül hárman vesztegetéssel próbálkoztak. A népharagtól az elnök megvédte őket, de sorsukat nem kerülhették el: az elnök letartóztatta, és július 10-én a királyi járásbíróságnak adta át a három rendbontót. Ez az eset is mutatja, hogy a visszaélések a kritikus ponton nem lendültek át, s "a választási tény egyébiránt a kellő rendben folyt le", s eredményeképpen 1197 szavazattal 1039 ellenében br. Vécsey József lett a kerület képviselője.

61 Próbáljuk meg nyomon követni a választás menetét a választási jegyzőkönyv segítségével! A jegyzőkönyvbe vezette a választási elnökség jegyzője a szavazópolgárok neveit. A nevek az 1017-es sorszámig községenként szerepelnek. A feltűnő csak az, hogy az 1018. számtól kezdve ugyanazokkal a községnevekkel ismét találkozunk, egészen a 2198. számig. (Ezt követően, a 2199. sorszámtól 2238-ig, a törvény által előírt várakozási idő alatt érkezett állampolgárok szavaztak.) Egy adott párt hívei tehát, a titkos választás ellenére is együtt sza-