Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Für Lajos: Balogh István

Für Lajos BALOGH ISTVÁN Aki úgy tudta végig élni ezt a századot, hogy maga-magát szívósan megtartotta, az minden elismerést megérdemel. Akár csodálattal is adózhatunk neki. Hiszen történelmünk talán legszörnyűbb, vérrel igazán bőségesen megöntözött, fájdalmakkal telerakott századát kellet elviselnie, átvészelnie. A gyűlölet századában kellett megmaradnia. Ahol annyiszor és olyan éles "hajtűkanyarokat" vett az idők fogataga, ott a benne élőknek - durván - négyféle eshetőség kínálkozott. Voltak, akik valamelyik hirtelen ránkzuduló váltását nem tudván elviselni, szembeszegültek. Tudjuk persze, hogy aki fejjel megy falnak, az rendszerint betöri a fejét. Átgázol rajta az idő: elpusztítják, kiszorítják, elnémul, belerokkan. A másik eshetőség a gyors átállás. És ez kétféle módon is történhet. Vagy: szerényebb szervilisebb módon csak behódolunk. Elfogadjuk az éppen esedékes, "ügyeletes" szineváltó hatalmakat, az üdvösséget ígérgető újabb kalandorokat. Vagy: beállunk a csahosok, ha lehet, az élcsahosok közé. A negyedik eshetőség a Balogh Istvánoké. Kívül és belül lenni egyszerre a zajló időn s megmaradni úgy, hogy a gerinc mindig középen legyen s egy hajszálnyit se görbüljön. Bármekkorák is a terhelések. Amióta ismerem - s ennek éppen négy évtizede -, jó néhányszor gondolkodtam azon, mi lehet a titka az ilyen fajta emberi tartásnak. Netán biológiai adottság lenne, mint az a tatárszerű arc, amit őseitől kapott s amiből jócskán tudott átörökíteni a gyermekeire is? A gének kiválasztódása mondja meg, hogy ki leszel, mivé leszel - életedben és halálodban? Kálvinista emberről lévén szó, így a Mindenható eleve elrs. delése testálta volna rá ezt a különös és kemény mértéket? Vagy az a családi minta, amit maga körül, maga előtt (és mögött) látott, azaz a tanyasi parasztlét, a cívis világ kitartó konoksága adta az útravalót az értelmiség sokkal labilisabb világába átváltó gyermekének? Az - így is, úgy is - kiváló fiának? Mintha a hajdani ridegpásztorok szívóssága, szókimondó esetenként kíméletlen nyers modora folytatódott volna benne - megkésett visszfényeként derék eleinek Választott tudományában is - a vonzódás láthatatlan útvonalát követve - bizonyára nem ok nélkül barangolt az egykori alföldi pásztorok mindennapjai körül - annyiszor és igen-igen sokat. Sorsa egyedülállónak nevezhető más tekintetben is. Tőle tudjuk: mi sem volt számára természetesebb, minthogy tanyasi gyermek lévén tanyasi iskolába járt ahol nemcsak a betűvetést, de az olvasás szeretetét, szinte szenvedélyét is megízlelte, elsajátította. De a tanyájukról járt középiskolába, mi több innen járt egyetemre is. Biztos vagyok benne, aligha akad-