Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 12. (Nyíregyháza, 1997)

Pók Judit: A Szatmári tizenkét pont visszhangja Szabolcs megyében

Pók Judit A SZATMÁRI TIZENKÉT PONT VISSZHANGJA SZABOLCS MEGYÉBEN A reformkori vármegyék azáltal, hogy követeket állítanak, őket utasítással látják el és vissza is hívhatják, részt vesznek az országos politikában, befolyást gyakorolnak annak irányára. Ezért nem véletlen, hogy utasításadási jogukhoz a reformkorban mindvégig féltékenyen ragaszkodnak, követeiken számon kérik, hogy aszerint működtek-e az országgyűlésen. Ha netalán annak ellenére voksolnak visszahívják vagy szigorúan megintik őket. Az előbbire Szabolcs megyében a reformkorban ugyan nem kerül sor, de a megye haragját zúdítja magára 1825ben gr. Dessewffy József az úrbéri telken lakó nemesek megadóztatása ügyében tett indítványáért, vagy 1830-ban még az első alispán, Patay István is, aki első követként a megye utasításában megajánlott 20 ezer újonccal szemben a kormány által kért 48 ezret megszavazta.

1 Az anya- és pótutasítások szerkesztésére egy választmány működik az országgyűlési időszak alatt a megyében, így Szabolcsban is, melynek elnöke rendszerint az első, akadályoztatása esetén a második alispán. Állandó tagjai a második alispán, a főjegyző, a tiszti ügyészek, a négy főszolgabíró és rendes esküdtjeik, az előző országgyűlésen nagy tapasztalatot szerzett követek. Jelen vannak benne az egyházak vezető személyiségei, néhány nagytekintélyű arisztokrata, mint pl. Szabolcsban gr. Dessewffy József és Emil, vagy gr. Vay Dániel, bár általában az arisztokrácia nemigen érdeklődik a megyei politika iránt. Ezen túlmenően azonban a választmány nyitott, munkálkodása nyilvános. Akinevezett tagokon felül, megyei határozat értelmében, aki megjelenik szavazati joggal rendelkezve részt vehet annak munkájában.

2 A választmány a követjelentések érkezése és ezzel összefüggően az utasítást kívánó tárgyak előfordulása szerint az országgyűlési időszak alatt folyamatosan, de nem rendszeresen működik. Az országgyűléssel kapcsolatos tárgyakat a közgyűlés utalja elé, ezekről javaslatot készít. Ritka esetektől eltekintve jelentését a közgyűlés elfogadja (legfeljebb némi módosítást tesz), és utasításul adja a követeknek. Mindez nem meglepő, hisz a választmány tagjai abból a politizáló elitből, és annak is élvonalából kerülnek ki, amely a megyét irányítja. Az 1840-es években, amikor élénk vita folyik a municipalisták és centralisták között a megyei szerkezetről az utasítási rendszert is heves támadások érik. Br. Eötvös József, a centralizáció egyik legtekintélyesebb szószólója szerint ez a rendszer a fő oka, hogy a magyar törvényhozás feladatának megfelelni nem képes. A magyar nemes a követet nemcsak választja, hanem utasítással is ellátja, az-