Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése

Gellért, Szent Mihály, Szent Simon és Júdás-Tádé, mindenszentek, Szent Imre, Szent Márton, Szent András, Szent Miklós, Szent Tamás apostol. Magyarország középkori patrociniumairól legutóbb Kovács Béla tett közzé egy számottevő eredményeket tartalmazó tanulmányt (Agria XXV-XXVI. Az egri Dobó István Vármúzeum évkönyve. Eger, 1989—1990. 407—19). Kovács a saját - az enyémtől eltérő szempontokon alapuló - anyaggyűjtése alapján azt állapíthatta meg. hogy 2490 eset közül 201 1 alkalommal az előbb említett szentek közül választottak templomi titulust (80,77 %). "Ez már olyan arány, amelynek alapján határozottan állíthatjuk, hogy a patrociniumok kiválasztásának elsőd-legesen meghatározó oka a kötelező ünnepek köre volt" (i. h. 414). b) Az előzővel szorosan összefügg, részben azonban elkülönítendő tőle a naptár szerepe. Ennek tettenérése kissé nehezebb, de nem reménytelen próbálkozás. A naptár befolyására gyanakodhatunk, ha valamely szentnek több ünnepe is előfordul az év folyamán, s a templomot mégis ezek egyike búcsújával említik, vagy ha a titulus a közös emléknap révén több szent személy nevéből alakul. A zalai Pacsa Szent György-egyházához tartozó Isabor kápolnájának 1337-ben Szent Pál apostol fordulása a titulusa ("in villa Isabor constructa ad honorem conversionis beati Pauli apostoli": ZalaO. 1: 326), tehát búcsúját a Pál-ünnepek közül január 25-én (vö. Knauz: Kortan 235) tartották. Régi naptárainkban július 30-ra helyezték Abdon és Szennen perzsa származású ókeresztény római mártírok ünnepét (vö. KatLex. 1: 2; Bálint: ÜnnKal, 2: 120; Knauz: Kortan 130). Magyarországon egyedül a gömöri Almágy temploma volt az övék (1332: "Albertus sacerdos ecclesie Sanctorwn Abdon et Semien", "in ecc/esia Sanctorum Abdon et Sernien de Almag": Vat. 1/1: 192, 216). Haláluk napjának azonossága alapján került a naptárban január 20-án egymás mellé Sebestyén vértanú katona és Fábián vértanú pápa (vö. KatLex. 2: 74, 4: 144; Knauz: Kortan 185). Templomuk állt Sólyomkőn és Békés megyében. c) A z jegyházalapító saját nevének védőszentje. Különösen a királyi családban gyakran fordul elő, hogy a saját keresztény név patrónusának tiszteletére templomot emelnek. Elképzelhető, hogy ennek az első hazai példája az esztergomi várhegy Szent István protomártír temploma volt, amelyet egyes feltevések szerint még Géza fejedelem idejében építettek, Gézának pedig a keresztségben István volt a neve (vö. Györffy: IstvKir. 70. 74). Orseolo Péter a pécsi székesegyházat "a saját nevében is tisztelt védőszentnek" állította (uo. 379). I. András Visegrád mellett létesített monostort Szent András tiszteletére görög szerzetesek számára (vö. PRT. 12/B: 47). A váradelőhegyi Szent István első mártírról nevezett premontrei prépostságot II. István király (1116—1131) alapította (vö. Gy. 1: 689). Stb. De nemcsak a királyi udvarból hozhatunk példát e jelenségre. 1308-ban Pál