Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Takács Péter: Adalékok "Murokország" lakóinak életmódjához a XVIII-XIX. század fordulóján
szerént szolgálnak négy-öt esztendőktől fogva, mivel az előtt a mi falunkba zsellér nem volt, hanem azután lettek a zsellérek a szűk idő mián". A vallomások hitelét erősíti, hogy Horkó András 1785-ben 27 évesen található a vallomástevők között, 1820-ban pedig 63 évesen. Az 1785-1787 között 45 családot számláló Ileucfalván két szabad menetelű zsellért vettek számba. Nagy András "földesurat" szolgálta Szabó János nyolcad telkes. 180 négyszögöl belső telket használó "szabad menetelű zsellér"; Mátyás Sámuel "földesurat" Hegyedi János fél telket, azaz 442 négyszögöl belső fuiidust használó "szabad menetelű zsellér". 1820-ra, valószínűleg az 1810-es évek derekán Erdélyre köszöntő éhinséges állapot következtében Mátyás Sámue l tekintetes urat már öt colonus szolgálta: Székely János, Kerekes Zsigmond, Kerekes Imre. Székely András és Miklós János, öten 5 egész 3/4 bécsi mérő összterületű belső fundust 3 egész 6/8 katasztrális hold szántót és 1 egész 1/8 hold - kétszer sohasem kaszálható - rétet "usuáltak". Az öt "colonus" vagy jobbágy mellett ugyancsak Mátyás Sámuel tekintetes urat szolgálta 2 zsellér - Berkeszi István és Szarvai Miklós -, akik közül Berkeszi István fél belső telket használt, a kovácsmesterséget űző Szávai Miklós pedig egynegyed belső telket usuált. Birtokolt még Mátyás Sámuel két puszta telket, mindkettő egynegyed nagyságú volt, külső járandóság nélkül. Tollas György armalistának is volt egy puszta telke, melynek a belsősége egész teleknyi volt, de csak fél teleknyi szántó és negyed telekhez járuló rét volt az appertinentiaja. 7 Lörincfalván bonyolultabb volt a helyzet mind 1785-ben, mind 1820-ban. 1785-ben öt "agilis" vagy "félnemes" - Simon István, Simonfí György. Pető Miklós, Molnár István és Pető István -, valainint két "agilis nobilis", nemes székely - Fekete Ferenc és Fábián István - tettek vallomást. Vadadi Nagy József kérdéseire a lőrincfalvaiak is hangsúlyozták, hogy "ezen helységünkben igen kevés a jobbágyság és zsellérség, mivel többnyire mind nemes szabadsággal élő személyek, a jobbágy pedig ki ezen helységben vagyon, mind örökös jobbágy, mivel mű mind eleitói fogva mind annak tudgyák lenni minnyajokot". 1785-ben Lörincfalván széplaki P.Horváth Ferencnek 6 jobbágya és 6 zsellére volt. Ebből három jobbágy - Szabó János, Szabó György és ifjabb Szabó János közös beltelken élt, közösen használták a szántót és a rétet is, míg egy jobbágy - Oláh Farkas - a földesúr "curiáján élt". A hat jobbágy így összesen használt 3 egész 3/4 beltelket, összesen 3006 négyszögöl teljedelemben, 11 egész 6/8 katasztrális hold szántóföldet és két és fél kaszáló rétet. A hat zsellér 5 egész belső telket - 4188 négyszögöl terjedelemben -, 17 egész 1/8 katasztrális hold szántót és 4 egész 3/4 kaszáló rétet usuált. Az említetteken kívül 1785-ben harasztkereki Szél Ferencet szolgálta még 1 zsellér - Zombori Sámuel - aki 1/4 belső telken, 182 négyszögölen élt. A
