Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Mező András: A patrociniumi helységnevek keletkezése

prothomartiris": MES 3: 301; 1343: "ad laudem beati Iacobi apostoli": TelekiO. 1: 71; 1332: "ad laudem S. Laurencii mr-is" Gy. 1: 899; 1333: "ad laudem sancti Germani": AO. 3: 52; 1274 >1340: "ad laudem et honorem B. V": Gy. 1: 872; 1 138/1329: "ad laudem domini nostri ihu XI": MES 1: 88). Nincs különbségtevés a vocabulum, nomen és titulus szavak előfordulásában sem (vö. 1422: "sub vocabulo et ad honorem S. Spiritus": Lukcsics 1: 133; 1433: "sub vocabulo Corporis Christi": uo. 2: 115; 1426: "in honorem et sub vocabulo gloriose Virginis Marié" uo. 1: 185; de 1. 1344: "sub vocabulo et in honorem beati Johannis Baptiste": Bossányi 1/2: 60; 1417: sub vocabulo B. Bartholomei apli": Cs. 1: 27; 1424: "sub vocabulo B. Otilie V": Lukcsics 1: 156; stb. - 1387: "sub nomine Omnium Sanctorum": KárolyiO. 1: 424—5; de 1. 1374: in nomine sancti Joannis Baptiste": KárolyiO. 1: 346; - 1355: "sub tytullo beaté Marié Virginis gloriose": Bossányi 2: 296; 1357: "ad titulum Omnium Sanctorum": SztárayO. 1: 269; 1439: "sub titulo S. Spiritus": Lukcsics 2: 186; 1455: "sub titulis sancti Spiritus ... ac gloriosissime virginis Marié": ZalaO. 2: 558; de 1. 1138/1329: "sub titulo beaté virginis et martiris Margarete": MES 1: 88; 1368: "sub titulo b. Demetrii martyris": Bártfai: Pest 85). A középkon fonások e latin nyelvi szinonim fordulatainak használata tehát arról győz meg bennünket, hogy nem követünk el súlyos hibát, ha stilisztikai céllal magunk is váltakozva használjuk a bekezdés élén álló rokonértelmű kifejezéseket. 2. "Hogy ki legyen valamelyik templom védőszentje, vagy helyesebben, mi legyen valamely templom címe, arra különösebb egyházi előírás nincsen. Ennek választása vagy a hithirdetőktől, vagy a templomalapítótól, vagy magától a néptől is függött" - mondja Schwartz Elemér (Schwartz 133). Ana az esetre, hogy maga a lakosság választott volna védőszentet a saját települése számára, kétségtelen bizonyítékunk nincs. Fonásainkban gyakran esik szó templomok, kápolnák vagy éppen kolostorok alapításáról, s ezekben olykor előre meghatározzák a felépítendő egyházak nevét. A tényleges motiváció azonban számos alkalommal homályban marad, az alapító életútjának, kapcsolatainak, élményvilágának ma már kideiíthetetien mozzanataiban rejtezkedik, s csak az elhatározás tényét rögzíthetjük. 1156-ban bizonyos EiÁZudinus a Bars megyei Bratka általa alapított Szent Márton temploma számára az oltárokra kegyszereket biztosított, szolgálócsaládokat és földeket adományozott, s ezzel egyeideűleg Martirius esztergomi érsek az egyházat parókiává emelte (MES. 1: 109). A Mosón megyei Vitéz vendégtelepesei Artolf győri püspöktől már korábban engedélyt nyertek arra, hogy falujukban a Mindenszentek tiszteletére fából imaházat vagy kápolnát (oratórium sive capellam) emeljenek, 1267-ben pedig Omode győri püspöktől ahhoz kapnak jogot, hogy kőből építsenek egyházat (HO. 6: 147). Az ugyancsak 1267-re hamisított egyik oklevél szerint Lypto-x