Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása
meztek, hogy nem jelentett nehézséget az árenda kifizetése, mint ahogy néhány év egyenlege is mutatja. Év ;: DQvete'e ;:-oíi^s 1 :?: árendája 179') 9 758 Rfi 9 000 Rft 1812 20 703 Rfi 16 000 Rft 1820 24 932 Rfi 18 000 Rft (1799-ben és 1812-ben a regálébevételeket a kocsma, malom, vásár, serház, bolt, mészárszák jövedelme adta. 1820-ban ez kiegészült az erdőből szaunázó haszonnal.) A XVIII. század második felében a földesúri tartozások a bevételeket szinte teljes egészében felhasználó kiadások 2/3-át, felét jelentették. A XIX. század elejétől részben az 1803-as Dessewfíy-féle örökváltság, részben a sokrétüsödő gazdálkodás költségeiben már kevesebb hányadot tettek ki a földesúrnak járó összegek. A Károlyiaktól való megváltakozás (1824) után a szolgálat megváltásának, ül. árendálásának formája megszűnt. Helyét átvette az örökváltságként meghatározott összeg, ül. az ennek kifizetésére felvett kölcsönöknek és kamatainak törlesztése. Az első örökváltság megváltási összege 320 000 Rft volt. Ennek felét a lakosságra terhelték rá. Másik felét azonban a városnak kellett fedeznie. Mivel sem felhalmozott készpénze, sem értékesíthető, jelentős ingatlana vagy ingó vagyona nem volt, ezért hitelekhez folyamodott. Több tucatnyi jogi- és magánszemélytől vett fel kisebb-nagyobb összegeket. Hasonló fonásból pótolták a lakosság által be nem fizetett részt is. Ezt követően a város egyik legjelentősebb kiadási tételévé vált a hitelek kamatainak és tőkéinek visszafizetése. 1811 -ben az örökváltság idején még kiskorú Dessewfíy örökösök, elérve a nagykorúságot, megtámadták a szerződést és újabb összegeket követeltek. A város békességre törekedve előbb 30 000, majd 10 000, 1818-ban pedig újabb 10 000 foiintot fizetett Dessewfíy Lajosnak és Máriának. Ennek fedezésére a majd 80 000 forintnyi hitel mellé a lakosokra pótadót vetettek ki. 40 A XIX. század második évtizedének inflációs éveiben Nyíregyháza igyekezett hiteleinek nagy részét visszafizetni. Az 1820-as években azonban újabb, nagyobb összegű pénzfelvételre kényszerültek a Károlyiak által meghatárózott váltsagösszeg: 73 0000 bécsi értékű forint kifizetéséhez. Ebből 1824-ben 20 0000, 1825-26-ban pedig 53 0000 foiintot kellett fizetni úgy, hogy az 1825-re maradt összeget 4 %-os, az 1826-ra maradtat pedig 6 %-os
