Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

A beszállásolás állandó költségeinek térítése mellett ezres nagyságrendű kiadást jelentett a városnak a kvártélyházak építése és rendben tartása, bár az itt végzett munkák költségeinek egy részét vagy készpénzben térítette a megye, vagy leírta a város adójából. Az 1755-ben kelt királyi rendelet szerint minden helység köteles volt a katonák ellátására ún. orális porciót adni. Egy porció havi egy véka gabonából és egy font sóból állt. A lovak ellátására pedig zabot kellett biztosítani. Mindennek a rendeltetési helyére juttatása a város elöljáróságának feladata és a közösség költsége volt. Ezen felül ünnepek alkalmával a közkatonáknak egy font hús és egy icce bor, tiszteknek a duplája, triplája járt a várostól.

38 Kisebb kiadást jelentett a városnak a hadsereg kiegészítése is, amely katonaállítással, toborzással történt. A katonának állóknak időnként lovat adtak, a toborzások alkalmával történő evés-ivásnak pedig a költségeit fedezték. Rendszeres kiadást róttak a közösségre a vármegyei terhek is, így a házikasszába fizetendő háziadó, amelyet a megye saját szükségleteinek a fedezésére a hadiadó községekre történő lebontásakor állapított meg. A cassa domestica-ba befizetett, a hadiadó uagyságát megközelítő összeg is évente változott. A háziadót a hadiadóval együtt vetették ki, és így is szedték be a lakosoktól. Az adóként összegyűlt pénzből aztán a város saját belátása szerint döntött arról, hogy mennyit fizet be háziadóként. A kivetett összeg be nem fizetett része itt is restanciaként maradt a következő évre. A megye által a városra rótt teher volt a közmunkavégzés is. Továbbá a vármegyei gyűlésekre és a megyei börtönben raboskodók számára élelmet kellett adni és szállítani. Forspontbeli kötelezettségüknek is eleget kellett, hogy tegyenek. A forspontért járó költségek egy részét beszámították az adóba, így ezáltal csökkent a befizetendő adóösszeg. Másik részét készpénzben térítette a megye, de nem a ráfordítás mértékében, mint az a deperditákból és a panaszokból is kiderül.

39 Nyíregyháza rendszeres kiadással járó földesúri terheit a szerződések és a szokásjogok határozták meg. A gazdánként egy arany taksa és az időről időre megújított szerződésekben rögzített szolgálatmegváltás lakossági teher volt, az elöljáróság csak adminisztratív feladatot végzett összegyűjtése és a Károlyiaknak Nyírbátorba, a Palocsayné részét öröklő Dessewffyéknek pedig Tállyára való eljuttatásakor. Más volt a helyzet a haszonvételek árendájával. Ezt ugyanis a földesurak által a közösségnek átengedett bevételi fonások működtetésével magának a városnak kellett kigazdálkodnia. A haszonvételek azonban olyan jól jövedel-