Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

ságiiak. Közülük többen a jelentősebb városi tisztségeket viselők közeli (fiú, vej) vagy távoli rokonai voltak.

6 A jelentkezőkéit saját vagyonnal kezességet általában a jobb módú szülők, testvérek, távolabbi rokonok, jó ismerősök vállaltak. A kocsmárosságra jelentkezőnek és két kezesének kaucióként megfelelő biztosítékot jelentő, saját tulajdonban lévő, tehermentes ingatlant: városi házat, szállásföldet, szőlőt, gyümölcsöskeltet kellett igazolni a város által erre megbízott küldöttség előtt. A város tanácsának 1917. számú rendelete éltelmében azonban a vendégfogadó és a sóstói kocsma helybeli jelentkezés híján árendába adható volt nem nyíregyházinak is, amennyiben a sóstóiéit 200, a vendégfogadóéit 2 000 Vft kauciót tett le a város kasszájába.

7 Az italok beszerzése a kocsmák bérbeadását követően is a város feladata maradt. A felvásárlást és a haszon kezelését a váltságkassza intézte. Az eladott italok után a kocsmárost illető haszon: butellás boroktól egy, hordó pálinkák után 30 váltókrajcár volt. Ezen kívül csurgás fejében 50 icce bor után 1 icce, 1837-ben egy cseber után 2 icce, öreg cseber után 30 váltókrajcár, egy hordó pálinka után 30 krajcár, 1837-ben egy icce után egy váltóforint volt. A kocsmárosok feladata az inventárium szerint átvett kocsmaépület állagának, berendezésének óvásán és az italmérésen túl a vendégfogadó jellegű helységekben az ételkészítésre és tálalásra, valamint a szállóvendégek ellátására is kiterjedt. Kötelessége volt minden kocsmárosnak a borbírák- és inspector lajstromán kívül külön feljegyzést vezetni az átvett italokról. Árulni csak a város által vásároltakat volt szabad. A kiméréshez pedig a vásárbíró által hitelesített merőedényeket kellett használni.

8 Az általános kocsmárosi feladatokon kívül a báltaitási jogot nyerő vendégfogadóbeli és epreskerti kocsmárosokra külön kötelezettségek is hárultak.

9 A sóstói kocsmához, amely vendégfogadó jelleggel működött, a fürdő is hozzátartozott. Éppen ezért az itt kocsmárosságot vállalónak az italáruláson és ételkészítésen, a vendégszobák tisztán tartásán kívül feladata volt a fürdő üzemelésének biztosítása, az ivókutak és sétáló helyek gondozása és védelme is. A kocsmárosok kötelességeihez hasonlóan a kocsmák működését is szabályozta a város. A mindennapos rend fenntartásához, a gyakori verekedések megelőzéséhez járultak hozzá azok az intézkedések, amelyek tiltották a legényeknek a bottal való kocsmába járást, vagy amelyek előírták, hogy a délutáni istentisztelet után este 7 óráig "engedtetik" a muzsikálás és tánc. A téli hónapokban külön engedéllyel lehetett 10 óráig, éjfélig mulatozni. A rendeletek betartására az utcakapitány felügyelt.