Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

A regálé beneficiumok közül a vásártartcisból is jelentős bevételekhez jutott Nyíregyháza. Bár az ide telepedettek már az 1757-es szerződésben ígéretet kaptak a "vásároknak való behozására", Károlyi Ferenc és Palocsayné halála után azonban örököseik a község elöljáróinak többszöri szorgalmazására sem törekedtek e privilégiumnak a város részére történő megszerzésére, így csak 1786-ban, II. József privilégiuma alapján kapott lehetőséget az oppidum jogállást nyerő Nyíregyháza négy országos vásár tartására is.

10 A települést földrajzi fekvése alkalmassá tette arra, hogy gyűjtő-elosztó központként a környék gabonafeleslegének eladóhelyévé váljon. Magyarországon a kisebb központok piacának jellegét és jelentőségét - így Nyíregyházáét is - elsősorban az határozta meg, hogy a környező vidéken nagytételben keresett mezőgazdasági termékeknek itt bőségében voltak, ill. a főbb kereskedelmi utak közelségében helyezkedett el a város. Az 1828-as összeírás szerint Szabolcsban elsődleges piacközponttá Nyíregyháza vált, míg a korábbi központok: Nagykálló és Kisvárda csak másodlagos piachelyek lettek.

11 A nyíregyháziak négy országos vásárukat január 10-én, május 26-án, szeptember 8-án és december 13-án tarthatták. Az országos vásárok időpontjának megválasztásakor meghatározó volt, hogy az egy mérföldön belüli vásáros helyek sokadalmai milyen időpontokban vannak, ill. az is, hogy a nagyobb árucserék kapcsolódjanak a termelési rendhez, a természethez, a vegetációhoz, az évszakváltozásokhoz, az állattenyésztés biológiai szakaszaihoz.

12 A négy vásár közül a legjövedelmezőbbeknek a májusi és a szeptemberi sokadalmak bizonyultak. Legkevesebb bevétele a januárinak volt, részben az évszak sajátosságai (hideg idő, járhatatlan utak stb.), részben a debreceni vásár közelsége miatt. Ezért 1835-ben a nyíregyháziak helyzetét méltányolva a Helytartótanács hozzájárult ahhoz, hogy márciusban tarthassák az év első vásárát. Elutasította azonban a város ötödik vásár iránti kérelmét. A sokadalmak az 1820-as években kezdtek lassan két napossá válni. A hétfő az állatvásár, a kedd pedig a kirakodóvásár napja volt. A vásártéren kialakított sátor-utcák első sorában a helybeli kézművesek, mögöttük pedig városonként csoportosulva a többiek árultak. A céhszabályok értelmében egy mester csak egy sátrat állíthatott fel a sátor-utcában. Többi sátrának hátul, a piac szélén adtak helyet.

13 A sátorokon kívül árulhatóak voltak még a portékák szekérről, ládáról, gyékényről, sőt a földről is. Minden árufajtának és elárusító helynek meghatározott díja volt. A sátorból kézművesipari termékeket árulók 18-36 krajcárt, a szekérről terményeket, bőrt, konyhai árukat eladni szándékozók 6-30 krajcárt, a ládájukból áruló kalaposok és csizmadiák 10-20 krajcárt, a székről áruló fésűsök és mézeskalácsosok 8 krajcárt fizettek, míg a földön árult vaskészítmény ekie, ruhaneműekre 6-12 krajcárt róttak ki. Az árutól (só, pecsenye, perec, italok, állatok) függő helypénz összege 6-24 krajcár volt. Csupán