Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodása

A kocsmáltatási ,og bormérésre, a pálinka forgalmazására és sörárulásra terjedt ki. A város kocsmái számára a minőségi bort a választott közönség megbízásából az e feladatra kijelölt küldöttség, ill. borinspector a Hegyaljáról szerezte be, míg a helyi borokat a borbírák a nyíregyházi szőlősgazdáktól vásárolták fel. A gazdák által termelt borra a város elővételi jogot formált. A felvásárlásra utcánként került sor. Az átvett mennyiséget a szőlőterület nagysága és a város szükséglete határozta meg." A város a serházában, a lakosok pedig szőlőikben, szállásaikon főztek pálinkát, de a kocsmák ellátásához szükséges mennyiséget a választott közönségnek a nagybani szállítóktól, az ún. liferánsoktól kellett beszereznie. A hoszszabb időn át nagyobb tételeket szállítók főként a környékbeli zsidók voltak: az újhelyi Gottfrtd Sámuel, a balkányi Mayer Salamon, az ungvári Kibicher Jakab, vagy Gantzfied Dávid. Glück Illés, Bloch Márton. A liferánsokkal kötött szerződések alapelemeit: ár, mennyiség, szállítás ideje stb. mindig a választott közönség határozta meg és foglalta írásba.

3 A felvásárlás és értékesítés közötti 20-50 %-os árrés képezte a város hasznát. A sör volt a legkevésbé kelendő ital. Főzését - kisebb-nagyobb szünetekkel - a communitas utasítása alapján a sáfár által beszerzett nyersanyagokból az inspector közvetlen felügyelete alatt a helyi serházban végezték. Az 1836-os városi rendelet szerint a sörmérés csak az Epreskertben és a Vendégfogadóban volt engedélyezve Szent Györgytől Szent Mihály napig. A bornál drágábban árult sör teljes haszna a várost illette.

4 A kocsmák folyamatos és zökkenőmentes üzemelése érdekében a betelepülés utáni években a főbíró, a XVIII. század végétől a választott közönség, majd felügyelete alatt a gazdálkodó szék feladata volt az italok beszerzése mellett a kocsmárosokról való gondoskodás is. E munkára meghatározott időre és bérért fogadták fel a szavazással legalkalmasabbnak tartott nyíregyházi önként jelentkezőket. 1824 után, mikor a kocsmák is városi tulajdonba keitiltek, a többi regáléhoz hasonlóan ezeket is bérbe adta a communitas. A vicebíró vezetése alatt álló deputatio által tartott licitáláson a legtöbbet ígérő, kauciót is adó és kezest állító helybeliek egy évre kaphatták bérbe a város egyes kocsmaházait. A licitre jelentkezők alkalmasságát a borinspector és -bírák vizsgálták meg, javaslatot téve a nem megfelelő anyagi háttérrel vagy erkölcsi értékkel rendelkezők kizárására. Az évente tartott licitáláson részt vehettek azok is, akik már korábban, vagy éppen akkor voltak kocsmárosok, ha rendezték a város felé minden fennálló adósságukat/ Az 1820-30-as evekben kötött árendális szerződésekből körvonalazódik azoknak a köre, ak;k megfelelő anyagi körülményekkel rendelkeztek, erkölcsileg megbízhatóak és személyükben is elfogadhatóak voltak az elöljáró-