Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Pál-Antal Sándor: Az erdélyi és partiumi vármegyék címeres pecsétjei
együttesen alkottak egy közös "vármegyét". A "székely nemzet" nevében kiállított okleveleikre a "székely nemzet" pecsétjét nyomták rá. A XV. században kiállított ilyen okleveleken található pecsét címerében a karddal átszúrt medvefej található, ami Marosvásárhely (akkor még Székelyvásárhely) és Székelyudvarhely városok pecsétjével azonos, de amelyet a "székely nemzet" legrégebbi pecsétjének is tekintenek. 75 A vármegyékkel egyenrangú önkormányzatokká a székely székek a XVI. század második felében váltak. A kebelükből kibocsátott irataikat választott tisztviselőik pecsétjével, rendszerint a széki nótáriuséval hitelesítették, még a XVIII. század első felében is. Náluk csak a XVIII. század közepén jelent meg a saját címénél ellátott egységes széki pecsét - Aranyos széké 1752-ben, Maros széké 1753-ban stb. Az általunk tanulmányozott iratokon a királybírók és a nótáriusok által kiállított és saját pecséttel ellátott esetekkel találkoztunk csupán. Még a "Nos Universitas..." kezdetű fontosabb iratokat is, amelyeket miután beírták a szék protokoll urnába - a nótárius saját gyűrűs pecsétjével hitelesített másolatként adták ki. Udvarhelyszék 1727-ben hozott szabályrendeletében (constitutio) a " De Sigülo " címszónál a pecséthasználatról a következőket írták elő: "A pecsétek a modo in posterum tiszt ui aiméktól és nótáriusoktól emanáltassanak authentice sub sigillis et subscriptionibus suis inseralván annust, diest és az exponens nevét, kik őkegyelmek tartozzanak kiadni sine salario, mely is esztendeig duralljon." 74 Az önálló erdélyi fejedelemség és a csatolt részek - a Paitium vármegyéinek, kevés kivételtől eltekintve, nem volt egységes címeres pecsétje. Hunyad vármegye mellett csak Fehér vármegyét és - egy bizonyos ideig Fogaras vidéket találjuk saját címeres pecsét használattal. Fehér vármegye az erdélyi "magyar nemzet" pecsétjét, illetve annak modeljét használta, Fogaras vidéke pedig, míg a havasalföldi vajdák birtokában volt, megkülönböztető jelül használt külön pecsétet a XV. században. 75 Az erdélyi és partiumi vármegyék zöme a XVIII. század első felében és derekán szerzett egységes, címerrel ellátott pecsétet. 76 Az 1711-ben kötött szatmári béke után, az osztrák fennhatóság berendezkedésével, a helyzet fokozatos normalizálódásával sor került az egyre sűrűsödő vármegyei iratkibocsátás megkönnyítését elősegítő egységes törvényhatósági "authenticus" pecsétek használatára is. Ene uralkodói jóváhagyással lehetett szert tenni, amely kiváltságlevél formájában rögzítette a kérelmező törvényhatóság címerét és pecsétjét is. A pecsét latin nyelvű körirata a vármegye, vidék vagy szék rövidítésekkel teletűzdelt megnevezését és az adományozás évét tartalmazta. A pecsét belső része a vármegye vagy szék címerének kicsinyített mását rögzítette. A címeit és pecsétet adományozó diploma színes rajz kíséretében részletesen leírja a címert is. Befejezésként minden esetben leszögezi, hogy a hitelesség jeleként a
