Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)

Pál-Antal Sándor: Az erdélyi és partiumi vármegyék címeres pecsétjei

tárgyát képező Részek törvényhatóságai, részpecséteket használva a XVIII. század elejéig. Az 1540-ben elszakadt Erdélyben és a hozzá csatolt Részekben központilag hozott pecséthasználati rendelkezésre, illetve az 1550. évi határozat alkalmazására nem került sor. Itt a régi gyakorlat dívott a XVII. század folyamán is. Erdélyben azonban változatosabbá és bonyolultabbá tette a pecséthasználat kérdését az a tény. hogy nem létezett egységes jellegű helyi közigazgatás. A vármegyék mellett ott voltak a szász- és székely székek és a vidékek, sajátos közigazgatási rendszerükkel és jogszokásaikkal. Mindenik "nemzet" törvényhatósági tevékenysége során saját irathitelesítő, illetve pecséthasználati gyakorlatot követett. A szász székek és vidékek a vármegyéket megelőző, nyugati ihletésű, pecséthasználati gyakorlatot követtek. Szeben tartományának már II. Endre engedélyezte 1224-ben, hogy "külön pecsétje legyen, amely általunk és magistereink által világosan ismert legyen". Ennek körirata a következő volt: SIGILLVM CIBINIENSIS PROVINCIÁÉ AD RETINENDAM CORONAM. 1372-ben Szeben egy újabb pecsétet használt, ami később a "szász nemzet" pecsétjévé vált. 1353-ban Brassó, 1367-ben Beszterce, 1356ban a "Két szék" használ már saját címeres pecsétet/ A XV. században a szász tartományok (provinciák) pecséthasználatát háttérbe szorítják a kialakult szász székek. Ezek sajátossága, hogy a városok képezték a székek központját és közigazgatásilag is egy egységet alkottak azokkal. így, a városok pecsétjét használták széki oklevélhitelesítő eszközként is. Idővel a szék központját képező várostól megkülönböztetett pecsétje lett Nagysink-, Kőhalom-, Újegyház- és Szerdahely székeknek. Ezek közül a legrégebbi a Nagysinkszéké. Már 1329-ből említés történik róla. Körirata: SIGILLVM DE SEDE SCHENK". A szék 1828-ban készült pecsétjén is ugyanaz a címer található. Kőhalomszék pecsétje először egy 1444. évi okiraton fordul elő, amelynek mezejében egy három tornyú vár található. A későbbi, XVIII. századi pecséten is a három bástya látható, fölöttük egy-egy koronával. Újegyház- és Szerdahely székek saját pecsétjéről biztos adatunk csak a XVII. századból van.'" Ez utóbbi körirata: SIGILLVM SEDIS ZERDAHELII. Újegyház széknek az 1741. évi pecsétjét ismerjük". A többi szász széknek és vidéknek nem volt saját pecsétje. Az élükön álló város pecsétjét használták. Megjegyezzük, hogy levéltáruk is közös volt. Ezek a következők voltak: Szeben város és szék, Brassó város és vidék, Beszterce város és vidék, Segesvár város és szék, valamint Szászsebes város és szék. Átmenetként találkozunk két esettel - Medgyes- és Szászváros székekkel ahol a közös pecséten feltüntették, hogy az a város és a szék pecsétje.

72 A székely székek pecséthasználata nem követte időben sem a vármegyék, sem a szász székek gyakorlatát. Az önálló erdélyi fejedelemség létrejöttéig a székely székeket nem tekintették külön törvényhatóságoknak, hanem azok