Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Pál-Antal Sándor: Az erdélyi és partiumi vármegyék címeres pecsétjei
Az elöljárók aláírása helyett az "Universitás Domiiiomm Magnatum et Nobilium Zathmaríensis" tűnik fel. A Tagányi Károly által említett 1673-ban írt okiraton talált ugyancsak négy részből álló pecsét másolata valószínűleg pontatlan. Tagányi az utolsó két pecsét betűit DE ZAT és THMAR-ként közölte, de az említett példák cáfolják állítását. 2 Máramaros vármegye 1644. és 1675. évi oklevelein találtunk a Szatmárihoz hasonló pecséteket. Ezeken a betűk elrendezése a következő: CO MI TA TVS MA RA MO RVS Megemlítjük, hogy egy 1640-es birtokügyben hozott végzésen, amelyet egy vármegyei szolgabíró, egy alszolgabíró. két esküdt és a máramarosszigeti nótárius út alá, a szolgabíró a rábízott vámegyei pecsétrészt használt az irat hitelesítéséhez TA MO betűket viselőt, míg a többiek saját gyűrűs pecsétjüket/ A Szatmár vármegyeihez hasonló pecséthasználat-szokást gyakoroltak Ugocsa vármegyében is. Egy 1689. évi oklevél pecsétjei méretben és alakra is megegyeznek a szatmárival. Ezeken a betűk elhelyezése a következő volt: CO TA V CZ 4 MI TVS GO IA Az erdélyi vármegyék közül [belső] Szolnok vármegye részekből álló pecsétjéről tudunk. 1689-ben itt két részre osztott várni egyei pecsétet használtak. A részpecsétek elosztása a következő volt: CO MITA S30 5 TVS LNOK Már a XV. században megjelent a jelképesebb és gyakorlatiasabb oklevél hitelesítő eszköz, a címénél ellátott egységes "authenticus" vármegyei pecsét. Legrégebbi példa erre Hunyad vármegye, amelynek 1490-es évszámmal ellátott pecsétjén "COMITATUS HUNIADIEN. 1490" körirat található, mezejében pedig a Hunyadi család címere - a csőrében gyűrűt taitó holló. 1498-ban II. Ulászló Somogy vármegyének adományozott megyei címeit, megemlítve azt is, hogy azt pecsétre vésetse és kiadványait azzal hitelesítse. De csak a fontosabb, a "Nos Universitás Nobilium" nevében kiadottakra nyomták rá azt. Hasonló eset ismeretes Sáros vármegyéből 1515 és 1517-ből/' A vármegyei címer használat központilag történt szabályozására 1550-ben keiiilt sor, amikor a pozsonyi országgyűlés 62. törvénycikkelye kimondta, hogy minden vármegyének a somogyiak példájára, királyi adományozás útján, ezentúl saját címere és pecsétje legyen, ami az alispánok, szolgabírák és esküdtek által lepecsételt ládában őriztessék, ahonnan csakis a megyei közgyűlés alkalmával vétessék ki és használtassák. 7 Ezen rendelkezésnek a várni egy ék - többé-kevésbé - eleget is tettek, saját címeres pecsétet szereztek be, ami sokáig az "Universitás Nobilium" nevében kiadott oklevelek esetében használtak csupán. Külön úton jártak - amint már említettük - a kutatásunk
