Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Pál-Antal Sándor: Az erdélyi és partiumi vármegyék címeres pecsétjei
Pál-Antal Sándor AZ ERDÉLYI ÉS PARTIUMI VÁRMEGYÉK CÍMERES PECSÉTJEI A vármegyék, a székely és szász székek valamint a vidékek, mint törvényhatóságok, több évszázados tevékenységük során kiadványaik, okleveleik bizonyító erejét pecséttel erősítették meg. A vármegyéknél a pecséthasználat a XIV. században terjedt el. 7 Maga a pecsét, annak használati módja az idők folyamán változásokon ment át. Kezdetben a vármegye kiadványait a nemesség képviselői szervei által választott alispán és a szolgabírók saját pecsétjeikkel hitelesítették. Ezek száma függött a szolgabírók számától. Míg a magyarországi várnegyéknél négy-négy szolgabíró volt, addig az erdélyieknél kettő-kettő. így, kiadványaikra is a szolgabírók számának megfelelő gyűrűs pecsét került. A XV. század végétől a tisztségviselők pecsétje helyett a külön e célra készített vánn egyei pecsét terjedt el. Ennek két változata alakult ki és volt gyakorlatban egyidejűleg a XVIII. század elejéig. Az egyik a részpecséteké, amikor a szolgabírók személyes pecsétjeit oly módon helyettesítették, hogy a vármegye nevét négy - az erdélyi vármegyék esetében két - pecsétnyomóra vésték, és a szolgabírókra bízták. Mindenik kapott egy-egy pár betűs részt belőle. Az oklevél kiállításakor pedig mindenik szolgabíró a nála levő 1 észpecséttel járult hozzá a hitelesítéshez. Ez a pecsételési mód volt szokásban még a XVII. század második felében és a XVIII. század elején Máramaros, Ugocsa és Szatmár vármegyékben, de nincs kizárva, hogy máshol is. Szatmár vármegyének a XVII. századból három féle részpecsétje is isméit. Mindenik négy-négy darabból állott. Az első kettőn a COMITATUS, a másikokon a ZATHMAR szavak találhatók. A legrégebbi egy 1618. évi oklevélen van és mind a négy rész 13x15 mm. átmérőjű ovális alakú. Feltehető, hogy már évtizedekkel azelőtt is használták. A betűk elhelyezése a következő: CO TAT ZÁ MA. MI TVS TH R Egy 1631. évi oklevél már az előbbitől eltérő sajátos jeleket viselő, de azonos nagyságú részpecsétekkel hitelesített. A megkülönböztető jelek: a C és O betűk között a távolság nagyobb és a V és S alakja különböző. A XVII. század második felében használt pecsétnyomók, amint megállapítható az 1657. 1696. és 1704. évi dokumentumokról, kör alakúak és 15 mm. átmérőjűek, a betűk elhelyezése pedig: CO TA ZA M MIT TVS TH AR
