Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 11. (Nyíregyháza, 1995)
Dráviczki Sándor: A Nyíregyházi Állami Tanítóképző 1948-1959 közötti története
követő változtatásnak az lett a következménye, hogy tanítóképzésünk visszasüllyedt arra a 4 éves középfokú szintre, amely már 1881-ben kiépült hazánkban. Ez a tény is bizonyítja, hogy mindenfajta "jószándék" ellenére nem mindig beszélhetünk fejlődésről, néha a stagnálás, a visszafejlődés tényét is meg kell állapítanunk. A pedagógiai gimnáziumok egy évig működtek, majd újra tanítóképzővé kellett őket átszervezni a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950. évi 43. trv. alapján. A rendelet kimondta, hogy a tanítóképző négyéves szakiskola, melynek érettségivel való lezárása után 1 éves tanítói gyakorlatra mennek a növendékek, s végül sikeres tanítóképesítő vizsga letétele után nyerhetnek tanítói oklevelet/' A képesítóvizsga továbbra is írásbeliből, szóbeliből és gyakorlati tanításból állt. A négy évfolyamos (+ gyakorló éves) tanítóképző megszervezésével egyidőben (1050) megjelent annak tanterve is. amely 1. osztályban heti 30. a H-ban 31, a III-IV. osztályokban 35-35 órát írt elő. 1953-ban az Oktatásügyi Minisztérium új tantervet állított össze, mely igyekezett a szakműveltség arányát növelni a képzésben, de a megmaradt 4 éves keret csak szűknek bizonyult a korszerű általános és szakképzés biztosítására. 1954-ben az Oktatásügyi Minisztérium tervbe vette több tanítóképző megszüntetését. Ezzel kezdetét vette az a leépítési folyamat, amely sok képző bezárásához illetve átalakításához vezetett. Eközben újra indultak a reformtörekvések, melyek elindítását elősegítette az UNESCO 1953-ban Genfben tartott ülése. Ezen a konferencián részletesen foglalkoztak a tanítóképzés követelményeivel és javaslat született a főiskolai szintű tanítóképzés mielőbbi bevezetésére az európai országokban* 1954 és 56 között ennek hatására nagy vita kerekedett a tanítóképzés korszerűsítése körül. A felmerülő javaslatok és a tanítókkal szembeni változó igények azt eredményezték, hogy 1956 tavaszára az Oktatásügyi Minisztérium kidolgozta a tanító- és óvónőképzés szervezeti átalakításának új tervét, amely szerint érettségi után 2 éves főiskolán történne a képzés. 1956 kora őszén a Petőfikön közoktatási vitán, de még inkább az úgynevezett balatonfüredi pedagógiai konferencián is foglalkoztak a tanítóképzés reformjával. A forradalom leverése, majd az új politikai rendszer konszolidációjának feladatai azonban ellentmondásos helyzetet teremtettek a tanítóképzés átalakításának, rendezésének, a fejlesztési teivek megvalósításának kimunkálásához. 9 1957ben újra tárgyalták ugyan a minisztériumban a kétéves főiskolai képzés teivét és ezzel egyidőben a Köznevelés hasábjain három hónapig taitó eszmecsere bontakozott ki az átszervezésről. 1957 októberében került a minisztériumi tervezet az Országgyűlés kulturális bizottsága elé. Ahol kedvező visszhangra talált az elképzelés, csak a képzési 2 évet kevesellték, s 3 évet javasoltak/" A töivénytervezet többszöri átdolgozása után született meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelete, mely kimondta a felsőfokú tanítóképző intézetek létesítését és a középfokú képzők megszüntetését/ 7
