Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

László Géza: Nyíregyháza mezőváros tanácsa (1838-1848)

- ellenőrizte a városgazdát bizonyos területeken, Az albíró egyúttal városi és mezei rendőrkapitány is volt. Mint városkapitány: - ügyelt a rendőrség minden ágára, éjjeli őrökre, az utcák tisztaságára, járható állapotára, a piaci árulóhelyekre, felügyelt a mértékekre, a mészárszékek és a korcsmák rendjére. Ellátta a városi tüzikapitányi hivatal feladatait (1841-től), amely a tűzesetek megelőzésére, az elhárítás megszervezésére irányult. Mint mezei rendőrkapitány: - eljárt az útilevelek nélkül csavargó, a mezőbírók által hozzá bekísért személyek ügyében. Tanácsnokok A Belső Tanács tagjait a Communitas és a Polgárok közül választották. A Tisztújító Szék elnöke mellé a Külső Tanácsból egy 12 fős testületet állítottak fel. Ennek négy-négy jelöltjéből szavazta meg a Választott Közönség a tanácsnokokat. A bíráskodási feladatok miatt elsősorban jogi végzettségű embereket jelöltek. A legelőször megválasztott 8 személy fizetéssel, a másik négy pedig évdíj nélkül, csupán az egyéb jövedelmekért látta el e tisztséget. A menetközben megüresedő senatori helyeket csak a következő tisztújítás alkalmával tölthették be. Amennyiben fizetéses helyre is választani kellett, arra egyaránt esélye volt az újonnan beválasztott és a régi fizetés nélküli tanácsnokoknak. Az első választási ciklusban (1838-1840.), Markó János személye miatt kivételesen megengedték, hogy 9 évdíjas tanácsnok legyen. 10 A fizetett senatorok száma 1844-től 6-ra, 1847-től 4-re csökkent. A senatorok megválasztásuk után esküt tettek. Tevékeny részt vállaltak a Belső Tanács feladatainak megvalósításában. A tanácsüléseken pontosan meg kellett jelenniük. Késés és előre nem jelzett távolmaradás esetén, alkalmanként egy-egy pengő forintot fizettek. A gyűléseken illetlenül viselkedőket és a személyeskedőket egyaránt megbüntették. Hivatali kötelességeiket lelkiismeretesen, igazságosan - személyes válogatás: gazdagság, szegénység, harag, szeretet, félelem, vagy atyafiság figyelmen kivül hagyásával - kellett ellátniuk. Szükség esetén részt vettek az ítélőszék munkájában, a végrehajtásban, kiküldetésbe mentek, amelyről határidőre jelentést készítettek. Ez utóbbi olyan fontos volt, hogy felszólítás utáni elmulasztás esetén még az évdíjuktól is megfoszthatta őket a Választott Közönség.