Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 10. (Nyíregyháza, 1994)

László Géza: Nyíregyháza mezőváros tanácsa (1838-1848)

A fizetéses tanácsnokok szintén évdíjat kaptak, melynek összegét: 1838-ban 100 pengő forintban állapították meg, és három évenként, a tisztújítások alkalmával változtathatták. A tanácsnokok jövedelme más forrásokból is kiegészülhetett, ugyanis az ítélőszékben való közreműködésükért ügyenként 1 pengő forintot kaptak. A Tanács ennél nagyobb összeget is megállapíthatott, amely azonban személyenként és kiküldetésenként 6 pengő forintnál több nem lehetett. A Tanácsi ítélőszék előtt tárgyalt keresetek taksájából befolyt pénzt összegyűjtötték, és évvégén 16 egyenlő részre osztották. Ebből minden tanácsnok és az aljegyző 1/16-od részt kapott. Egy tanácsnoknak egyszerre csak egy fizetéses állása lehetett, ezért mondott le 1847-ben id. Tresztyenszky Sámuel belső tanácsnok évdíjáról, miután tiszti gyámmá választották. 11 Választott Közönség (Külső Tanács, Communitas) A Külső Tanács 62 tagból állt, amelyből 60 személyt választottak, kettő: a főjegyző és a főügyész pedig szavazati joggal, hivatalból voltjelen. A városi birtokosok életük végéig választották meg a tagokat. A Communitas valamely helyének megüresedése után már nem a birtokosok, hanem maguk a testület tagjai szavaztak új személyre. A nemesek főhadnagya, ha atyafisági, sógorsági kapcsolatban nem állt a tagokkal, részt vehetett a Választott Közönség munkájában, tagtársaival megegyező ülési és szavazati joggal. Ha a nemesek a Külső Tanács soraiból jelöltek nemesi főhadnagyot, úgy külön nem küldhettek még egy tagot. A közjövedelmeket kezelő, vagy azokra ügyelő tisztviselők a Választott Közönség ülésein jelen lehettek, de nem szavazhattak. A Communitas munkáját hat biztos segítette. A Külső Tanácsnak véleményezési- és hozzájárulási joga volt az egész várost érintő fontosabb dolgokban, a nagyobb kiadást igénylő pénz- és városgazdálkodási ügyekben. A Belső Tanács előterjesztésére megadta a polgárjogot a megfelelő feltételekkel (pl. jó magaviselet) rendelkező személyeknek. Felvette a lakosok közé az azt kérelmezőket. Ez elsősorban a remeket készítő iparosokat érintette. A Választott Közönség, ülésein hozott határozatait a Belső Tanáccsal köteles volt írásban, vagy szóban közölni. Az ülésekről jegyzőkönyv készült, amelyet hitelesíttetni kellett. Ugyanakkor kezdeményezési, indítványozási joga bármely tárgyban csak neki volt. Félévenként scontrális gyűléseket tartottak a határidő napló átnézésére.